Amióta január elsején, az Európai Unió szabályai értelmében román és bolgár állampolgárok előtt is megnyílt a munkavállalás lehetősége a társországokban, elindult a munkaerő-vándorlás a fejlettebb gazdasággal rendelkező uniós vidékek felé, de Nagy-Britanniába nem özönlöttek százezrével. A bolgár és román vendégmunkások száma jelenleg összesen mintegy 122 ezer fő a szigetországban.

Legújabban pedig kezdenek elszállingózni ezek a dél-kelet európai munkavállalók, háromezerrel csökkent a számuk. Németországban ugyanis magasabbak a bérek, jobbak a munkakörülmények, amellett a német nagyvárosokban, ahol a legtöbb elhelyezkedési lehetőség akad, nem olyan színvonaltalanok s egyben drágák az albérletek, mint a briteknél. Tehát megkezdődött az átköltözés.

Bár a UKIP párt továbbra is riogat, különösen most, az uniós választások előtt, az a statisztikai tény, hogy az elmúlt évben létesült 741 ezer új brit munkahelyből csak 174 ezret töltöttek be külföldiek. Persze, jönnek, jövögetnek, elsősorban a lengyelek, és a magyarok száma is emelkedik.

Nincs pontos adat arra, hány magyar vendégmunkás dolgozik jelenleg Nagy-Britanniában, úgy tudni, talán 300.000, főként a szolgáltatóiparban. A lengyelek több mint háromszor ennyien vannak. S jön a nyár, a mezőgazdasági idénymunkák ideje. A földeken, a gyümölcsösökben keményen kell dolgozni, sok helyen nem jut más a munkavállalónak, mint spártai színvonalú tömegszállás. Erre végképp nem fűlik az angolok foga, a komlószedést, almaszedést, hosszú évtizedek óta roma idénymunkások végzik.

Várható azonban, hogy ezekre a hónapokra újra felszökken Angliában és Skóciában a bolgár vagy román vendégmunkások száma, hiszen a mezőgazdasági munkák végzéséhez különösebb nyelvtudásra sincs szükség. A magyarok esetében az a nagy kérdés: hányan térnek végül vissza.