A kötelező orvosi felülvizsgálat bejelentése után tolószékes és bottal vagy mankóval is nehezen járó rokkantak tüntettek a londoni Parlament előtt, holott a rendelkezés nem a tényleges munkaképtelenekre vonatkozik.

Jellemző, hogy több tízezren még a vizsgálat előtt beszüntették a segély felvételét, mondván, hogy ők "csak megpróbálták, lehet-e így pénzhez jutni". Tegyük hozzá: utóbbiak között is voltak elkeseredett munkakeresők, akik koruk és képzetlenségük miatt nem tudnak elhelyezkedni.

De a vizsgálat feltárt néhány különös jelenséget, például azt, hogy mintegy tízezren igényeltek munkaképtelenségi segélyt azon az alapon, hogy túl kövérek, és több mint hétezren azzal az indoklással, hogy szexuális úton betegségben szenvednek.

Sokan helytelenítik, hogy a Munkaügyi Minisztérium magáncégre bízta a vizsgálatok elvégzését. Egy felszólamló szerint a vizsgálat rövid, lélektelen és bizonyos körülményeket nem vesz figyelembe. Kipróbálják például, tud-e a vizsgált személy járni, huzamosabb ideig ülni, írni és fogni, de nem mérik fel kellően, hogy például egy elmebeteg képes-e akár a legegyszerűbb rendszeres munkára.

A megvizsgáltakat három csoportba osztják: az elsőbe kerülnek azok, akik nyilvánvalóan életük végéig segélyre szorulnak, a másodikba sorolják a gyógyulás-képeseket, a harmadikba az elutasítandókat.

A munkaügyi miniszter szerint nem arról van szó, hogy betegeket és mozgáskorlátozattakat munkára kényszerítsenek. A szelektálás ellenőrzésére független szakértőket és jótékonysági szervezeteket kértek fel.

Kérdés, található-e megfelelő munkahely a sok tízezer elutasítottnak, vagy ők mostantól munkanélküli segélyre szorulnak.