Santa Martinez, a BepiColombo missziófelelőse az ESA-nál arról számolt be, hogy ez az első európai űrmisszió a Merkúrhoz, amelyet a Naphoz való közelsége és csillagunk erős gravitációs mezeje miatt „nagyon nehéz elérni”.

Noha a Merkúr a Földtől való 77 millió kilométeres átlagos távolságával úgyszólván a szomszédságunkban található, mégis egy „rejtélyes” bolygó, amelyet eddig csupán kétszer vizsgáltak meg alaposabban űrmissziók. Különösen az ott uralkodó szélsőséges hőmérsékleti viszonyok és a rendkívül erős napszél okoznak hatalmas problémákat.

Mindazonáltal ez az első olyan küldetés, amely egyszerre két szondát juttat különböző pályákra: a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) által üzemeltetett Mio szondának és az európai MPO modulnak együtt kell működnie a kutatási célok elérése érdekében. A leválás és a megfelelő pályára állás számos bonyolult manővert igényel körülbelül fél éven át – ismertette Ignacio Tanco az ESA-tól.

„Ez egy kockázatos küldetés”, amelynek során sok dolog balul sülhet el.

Erre azonban – mint mondta – alaposan felkészültek. A következő napok döntő jelentőségűek lesznek Tanco szerint, aki a feladatot két űrhajó Földről történő indításához hasonlította azzal a különbséggel, hogy ez „egy másik bolygón” történik majd. Ha minden zökkenőmentesen alakul, a küldetés tudományos szakasza 2027 tavaszán kezdődik – tette hozzá.

A plusz 450 és mínusz 180 Celsius-fok közötti nagy hőmérsékletkülönbségek, valamint a napszél miatt a szondák szigetelése rendkívül fontos szerepet játszik. Ezt – akárcsak az elektromos hajtóművek irányítórendszerét és a napelemek vezérlőelektronikáját – a bécsi Beyond Gravity Austria szállítja, amint az a BepiColombo-projektben részt vevő osztrák partnerek keddi sajtóközleményében olvasható. Ha a szondák napelemei túl laposan vannak beállítva, a tudományos műszereknek nem jut elég áram a működéshez. Ha viszont túl sok napfény éri őket, a hő károsodást okoz – magyarázta Tanco.

„2027 áprilisában megkezdődik a legbelső bolygó tudományos feltárása, amely a Földnél tízszer nagyobb napsugárzásnak van kitéve. Ezért mérőműszereinknek is hatalmas terheléseket kell kibírniuk” – mutatott rá Christiane Helling, a Grazi Űrkutatási Intézet (IWF) igazgatója. Eddig „az egész Merkúr mágneses szerkezete nagy rejtély maradt”.

„Mindenekelőtt az a kérdés, hogy belseje folyékony-e, igazi ellentmondást jelent a bolygókutatás számára: ilyen kis méret mellett a magjának már rég meg kellett volna szilárdulnia”

– mondta Daniel Schmid, az IWF kutatója, a mágneses téret mérő japán műszerért felelős tudományos vezető.

A Holdra emlékeztető felszín nagy felbontású felmérése mellett többek között a bolygót körülvevő vékony gázréteget is vizsgálni kívánják, amelyet nem igazán lehet légkörnek tekinteni - magyarázta Geraint Jones, az ESA tudományos projektvezetője. Mint mondta, meg fogják vizsgálni, honnan származnak a felszínről kiáramló gázok. Ehhez az IWF által épített PICAM ionspektrométert fogják használni az európai MPO-szondán. A műszerrel első alkalommal lehet majd "közvetlenül vizsgálni a Nap hatását a bolygó vékony légkörére" - tette hozzá Ali Varsani, az IWF munkatársa és a PICAM felelőse.