Felidézték, hogy a Margit-szigeti domonkos rendi kolostorban 1915-ben egy régészeti feltárás során egy fiatal férfi maradványai kerültek elő. A lelet megtalálásának körülményei, a történeti adatok, az eltemetés helye, valamint a Bartucz Lajos antropológus által a csontokon megfigyelt sérülésnyomok alapján akkor azt feltételezték, hogy a maradványok egy Árpád-házi herceghez, Béla macsói bánhoz tartoztak. Ezt azonban akkor még a korszak módszertani lehetőségei alapján teljes biztonsággal sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.

Béla macsói herceg (született: 1243 után - elhunyt: Margit-sziget, 1272. november) anyai nagyapja IV. Béla király volt, apai ágon pedig a számos kijevi nagyherceget adó északi, skandináv eredetű Rurik-dinasztiához tartozott. A 13. századi osztrák krónikák szerint Béla herceg ellen Héder nembeli "Kőszegi" Henrik 1272 novemberében a mai Margit-szigeten merényletet követett el. Béla súlyosan összekaszabolt testét ezután a szigeten lévő kolostorban temették el.

2018-ban Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék) vezetésével nemzetközi kutatócsoport alakult, amelyben antropológus, genetikus, régész és archeobotanikus szakemberek, stabilizotóp- és radiokarbon specialisták, valamint fogorvosok vettek részt. A projektben a csontleletek komplex igazságügyi és biorégészeti elemzésével az elsődleges cél a leletek genetikai azonosítása, valamint a herceg életének és halálának minél teljesebb rekonstrukciója volt.

A vizsgált férfi bizonyító erejű genetikai azonosítását az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében Borbély Noémi és Szécsényi-Nagy Anna végezték el. Eredményeik szerint a történeti források által jelzett genealógia több, egymást erősítő genetikai bizonyítékkal is alátámasztható.

„Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a macsói Béla herceg III. Béla király ükunokája (negyedfokú leszármazottja) volt, valamint ezzel összhangban a herceg Szent Lászlóhoz mért genetikai távolsága nagyságrendileg kétszeresnek adódik. A teljes genomi adatok alapján végzett genetikai eredet becslése közel fele arányban skandináv genetikai eredetre utal, ami megerősíti az északi eredetű Rurik-dinasztiához való kötődést. Az emellett jelentős mértékben mutatkozó kelet-mediterrán komponensek a vizsgált személy anyai nagyanyja felé mutattak: Béla macsói herceg anyai nagyanyja IV. Béla felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária volt. A fentiek mellett az Y-kromoszóma-vizsgálatok is megerősítették a vizsgált személy Rurik apai ágára vonatkozó történeti adatokat” – részletezték a vizsgálat eredményeit.

Az eredmények alapján egyebek mellett megállapították, hogy a csontváz egy fiatal, a húszas évei elején elhunyt férfié volt. Annak érdekében, hogy a kutatók megismerjék a herceg halálának pontos körülményeit, valamint, hogy összevessék azokat az ismert történeti leírásokkal, részletes igazságügyi embertani elemzést is végeztek.

A csontvázon 26, a férfi halálával összefüggésbe hozható sérülést figyeltek meg, amelyek mindegyike egyetlen erőszakos esemény során keletkezett. A sérülések valószínűleg három ember által elkövetett összehangolt támadásra utaltak. A herceg a sérülései elhelyezkedése és jellegei alapján nyílt összetűzésben, sisak és páncél nélkül nézett szembe támadóival, tudatában volt az agressziónak, és próbálta védeni magát.

A gyilkossághoz a merénylők két különböző típusú fegyvert, egy valószínűsíthető szablyát és hosszúkardot használtak.

A merénylők ezt követően is folytatták a támadást, és amikor a herceg a földre zuhant, halálos sérüléseket okoztak a fejen és az arcon. A kutatók szerint az agresszió intenzitása, valamint az arcra mért vágások és ütések intenzív érzelmi érintettségre (például hirtelen dühre, gyűlöletre) utaltak, míg az összehangoltan okozott sérülések előre eltervezett gyilkosságot valószínűsítenek. A fentiek alapján, bár a macsói Béla herceg ellen 1272 novemberében végrehajtott merényletet részben vagy teljesen előre eltervezték, azt azonban semmiképp sem hidegvérrel hajtották végre.

„Az eredmények jól illusztrálják azt, hogy a humán és természettudományok összefogásával milyen hatékonyan lehet a történelmi adatokat ellenőrizni és a múltbeli erőszakos haláleseteket példátlan részletességgel rekonstruálni” – írták a közleményben.

Az új tanulmány a Forensic Science International: Genetics című igazságügyi genetikai folyóiratban jelent meg.