Ma már nem jár végtagvesztéssel a csonttumor kezelése

Az ortopédiai műtétek csaknem tíz százalékánál ma már csonttranszplantációt alkalmaznak. Ez éves szinten több száz ilyen típusú beavatkozást jelent a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján. A felhasznált csontok egy része saját szervezetből nyert transzplantátum, de érkezhet a klinikán működő csontbankból is, ahol donációból származó csontokat tárolnak – mondta Dr. Perkaly Tamás, a klinika tanársegéde.

Hozzátette, főként csonttumoros pácienseknél alkalmazzák a beültetést, a felhasznált ún. graftoknak köszönhetően ma már a 20-30 éve még amputációval végződött beavatkozások mintegy 3/4-ében elkerülhető a végtagvesztés, jelentősen javítva ezzel a betegek túlélési kilátásait. Csúcsintézményként a hazai csontbeültetések több mint 90 százalékát a klinikán végzik.

A rosszindulatú csontdaganat előfordulása ugyan összességében nem nőtt az elmúlt időszakban, a csúcsellátónak számító Ortopédiai Klinikán azonban az elmúlt tíz évben mintegy 8-10 százalékkal emelkedett az ilyen kórképpel kezelt páciensek száma – mondta Dr. Perlaky Tamás. Kiemelte, egészen a nyolcvanas évekig az esetek többségében elkerülhetetlen volt az amputáció, a klinika nemrégiben leköszönt igazgatójának, Dr. Szendrői Miklósnak köszönhetően azonban jelentős eredményeket értek el a végtagmegtartó beavatkozások terén. A protézisek használatával és a csonttranszplantáció elterjedésével a végtagok jó része ma már megmenthető.

A rosszindulatú csontrákok leggyakrabban a combcsontot érintik, de a lábszárcsonton és a felkarcsonton is kialakulhatnak. Az érintettek túlnyomó többsége gyerek vagy fiatal felnőtt; az osteosarcoma és az Ewing-sarcoma is javarészt ezt a korosztályt illeti, esetükben pedig különösen fontos, hogy olyan megoldást válasszanak, amely amellett, hogy lehetővé teszi a végtag megmentését, biztosítja a funkció megtartását is, lehetőség szerint minél hosszabb időn át.

A fiataloknál jellemzően csonttranszplantációt alkalmaznak, a beültetett ún. allograft egy biológiailag aktív anyag, ami többé-kevésbé beépül, így teljesen visszaépülhet a beteg csontja. Idősebbeknél a csontrák általában áttétként jelentkezik. Náluk gyakoribb a protézis alkalmazása, a beültetett fém ugyanis rögtön stabil és terhelhető, míg az allograftot, több hónapig nem lehet terhelni, ráadásul az idősek esetében már nem is biztos, hogy be tud épülni. A protézis azonban idővel kilazul, vagy akár el is fertőződhet, így a fiataloknál ritkán alkalmazzák, hiszen idős korukig számtalan műtéten, protéziscserén kellene átesniük.

Élő adás

Ma már az az eljárás is megvalósítható, hogy a páciensnek kiveszik a daganattal érintett csontszakaszát, amelyet besugaraznak, megölve ezzel minden saját és tumoros sejtet, majd visszaültetik azt a betegbe – mondta Dr. Ezzel elkerülik a méretbeli problémákat, ráadásul a csont is visszaereződhet. Azért, hogy a leggyakoribb szövődménynek számító felszívódást elkerüljék, megerősíthetik az érintett csontot pl. a páciens saját szárkapocscsontjával.

A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika – 1980-as években létrehozott – csontbankjában egy évtizede ún. mélyfagyasztásos technológiát alkalmaznak a tárolás során. Az itt lévő graftok egy része a csípőprotézis műtétek alkalmával eltávolított combfejekből származik, ezekből használják a legtöbbet, főként őrlemény formájában, csontrákok esetén például akkor, amikor üreg keletkezik a csontban.

Szervdonációval is érkeznek ide komplett csontok, amelyeket szintén lefagyasztanak, így évekig fel lehet használni azokat. Emellett évente 5-6 alkalommal előfordul, hogy porccal, ízülettel együtt távolítják el a csontot a donáció során, amelyet fagyasztás nélkül, frissen ültetnek be. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy a porcsejtek nem pusztulnak el, és a csont életképessége is jónak mondható.