A Leonardo da Vinci (1452-1519) híres képe iránti világméretű lelkesedés többek között "arckifejezése kétértelműségének" köszönhető - emlékeztet a Scientific Reports című szakfolyóiratban megjelent tanulmány, amely megoldani véli a rejtélyt.

A kutatók 12 embernek mutattak fekete-fehér képeket Mona Lisa mosolyával, amelyeken az ajkak görbülete enyhén változott.

Össze-vissza sorrendben több képet mutattak nekik (az igazi mosolyt, négyet boldogságot kifejező, magasabban álló szájszeglettel, négyet pedig szomorúságról tanúskodó szájszeglettel), harmincszor egymás után.

"Tekintettel a leírásokra, amelyeket a művészettörténészek adtak a műről, azt vártuk, hogy az eredeti lesz a legkétértelműbb" - mondta Jürgen Kornmeier, a németországi Freiburg egyetemének idegtudományokkal foglalkozó professzora.

"Nagy meglepetésünkre a résztvevők az esetek közel 100 százalékában az eredeti változatot értelmezték a boldogság kifejezéseként" - tette hozzá.

A kutatók beismerték, hogy a tanulmány csak a szomorúságtól a boldogságig terjedő skálát vizsgálta, és nem vettek figyelembe más típusú érzelmeket, amelyek a rejtélyes mosolyban kifejeződhetnek.

2005-ben az Amszterdami Egyetem tudósai szintén megpróbálták dekódolni Mona Lisa mosolyát, más módszerrel, és árnyaltabb eredményekre jutottak.

A képet érzelemfelismerő szoftverrel vizsgálták. Az alkalmazott algoritmus figyelembe vette az arc főbb vonásait, az ajkak görbületét, a szemek körüli szarkalábakat, és ezeket hat alapvető érzelemmel kapcsolták össze.

A számítógépes program arra a következtetésre jutott, hogy Mona Lisa mosolya

83 százalékban boldogságot, 9 százalékban megvetést és 2 százalékban dühöt fejez ki.

A feltehetően 1503-ban Firenzében elkezdett arckép minden valószínűség szerint Lisa Gherardinit, Francesco del Giocondo firenzei kelmekereskedő hitvesét ábrázolja, innen kapta a Gioconda elnevezését. Az olasz szó jelentése "vidám".