A mezőgazdaság az emberiség történetében először nagyjából tizenkét évezreddel ezelőtt, a Közel-Kelet "termékeny félholdnak" nevezett részén jelent meg, innen terjedt el az újkőkorban Európában. A földművesség Anatólián át két jól elkülöníthető útvonalon terjedt tovább: a Mediterráneumban az Ibériai-félsziget felé és a Balkánon Közép-Európa irányába.

Ez utóbbi, keleti ág Délkelet-Európában létrehozta az úgynevezett Starcevo-kultúrát, amely nagyjából Kr.e. 6200-5450 között létezett. A földművesség közép-európai elterjedése azonban egy másik kultúrához köthető, amelyet a leletek közt talált edények jellemző mintázatai alapján vonaldíszes kerámia kultúrájának neveztek el.

A két kultúra a Dunántúlon Kr.e. 5600 után 100-150 éven át egymás mellett létezett, így felmerült a kérdés, hogy milyen kapcsolat lehetett azok között a népek között, amelyek a különböző kultúrákra jellemző leleteket hátrahagyták - idézte az MTA honlapja Szécsényi-Nagy Annának, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Régészeti Intézete munkatársának és kutatótársainak a Proceedings of The Royal Society B című rangos brit tudományos lapban megjelent cikkét.

Az MTA BTK Régészeti Intézetének kilenc kutatója és nemzetközi szerzőtársaik a földművesség közép-európai elterjedésének folyamatát vizsgálták archeogenetikai módszerekkel. A fő kérdés az volt, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrájának megjelenése kulturális hatás volt-e, azaz a helyben élő népek átvették a jellegzetességeit, vagy maguk a kultúra képviselői hódították meg ezt a hatalmas, a mai Franciaországtól Ukrajnáig terjedő térséget.

A cikket jegyző magyar-német kutatócsoport összesen 109, több különböző korból és helyről származó csontvázat vizsgált, közülük 84-ből sikerült elemzésre alkalmas mitokondriális DNS-, kilencből Y-kromoszómatípust meghatározni. A számok ugyan nem tűnnek nagynak, a módszer sajátosságai és az eddig megismert őskori DNS-adatok fényében azonban jelentős eredményről van szó.

A kutatók e genetikai mintasor vizsgálatával azt kapták, hogy nem elsősorban kultúraátadásról, hanem valódi népvándorlásról volt szó a mai Nyugat-Magyarországon át. Eszerint a Közel-Keletről, a "termékeny félhold" területéről induló kora újkőkori földművesek keleti ága Délkelet-Európában létrehozta a Starcevo-kultúrát. Később, Kr.e. 5600 táján a Starcevo-kultúrához tartozó népesség képezte a Dunántúlon kialakult vonaldíszes kerámia kultúrája alapját, majd egy gyors kirajzással ugyanez a népesség hódította meg Közép-Európa területét.

A gyors kirajzást valószínűleg a Dunántúl népességszámának hirtelen megnövekedése váltotta ki. Ezt a feltételezést újabb dunántúli ásatások eredményei is támogatják, melyek a korábban ismertnél nagyobb kiterjedésű településeket tártak fel a Kr.e. hatodik évezredből.

Meglehetős biztonsággal állítható, hogy nem volt jelentős keveredés a két csoport között: a földművesek egyszerűen kiszoríthatták a vadászó-gyűjtögetőket - írták a kutatók.

A cikk arra is rámutat, hogy a megismert anyai és apai újkőkori leszármazási vonalak változatossága ellentétben áll egymással. Míg a mitokondriális DNS sokféle típusban jelentkezik a korai földművesekben, az Y-kromoszómák Európa-szinten is csak egy-egy típushoz tartoznak. Ez a jelenség bepillantást enged az első európai földművesek magánéletébe. Arra utal ugyanis, hogy a férfiak más falvakból választottak maguknak feleséget, akivel a házasságkötés után a férj családjával, annak közösségében éltek. A rokonságot pedig igen valószínű, hogy az apai vonalakat követve tartották számon.

A genetika segítségével tehát fontos adatokat sikerült szolgáltatni egy, a régészek körében sok évtizede zajló vita tisztázásához a közép-európai újkőkori kultúrák kialakulásáról, megerősítve a direkt bevándorlást feltételező véleményeket - olvasható az MTA honlapján.