A szuperflereket a DG CVn katalógusjelű kettős csillagrendszer egyik tagja bocsátotta ki. Mindkét csillag halovány vörös törpe, amelyek tömege a Nap tömegének alig harmadát éri el - olvasható a PhysOrg hírportálon.

"E kettős rendszerről keveset tudunk, mivel nem szerepelt a nagy flerek kibocsátására képes csillagok listáján" - magyarázta Rachel Osten, a baltimore-i Space Telescope Institute (Űrteleszkóp Kutatóintézet) asztrofizikusa.

A Naprendszertől 100 fényévnyi távolságban lévő csillagok többsége "középkorú", ám a világegyetem más régióiban született fiatal vörös törpék ezrével "sodródnak" át az adott térségen. Ezeknek az égitesteknek köszönhetően a kutatók vizsgálhatják azokat a nagy energiájú kitöréseket, amelyek az ifjú és "heves" csillagokra jellemzők. A tudósok számításai szerint a DG CVn páros tagjai "mindössze" 30 millió évesek, ezek a Naprendszer korának 0,7 százalékát teszik ki.

Az eddigi feltételezések szerint a vörös törpéken a kitörési epizódok legfeljebb egy napig tartanak, ám a Swift űrteleszkóp által megfigyelt apróság két héten át "heveskedett", és ezalatt az idő alatt legalább hét gigantikus erejű csillagkitörést produkált. A flerek ereje tízezerszer múlta felül a valaha mért legnagyobb erejű napkitörést.

A flerek hőmérséklete elérte a 200 millió Celsius fokot, vagyis 12-szer forróbb volt, mint a Nap belsejében uralkodó hőmérséklet. A vörös törpének 20 napjába tellett, míg röntgensugárzása visszatért a normális szintre.

S hogy a Nap tömegének alig harmadával bíró apró csillag miként képes ilyen hatalmas erejű kitörésre? A kutatók ezt az égitest rendkívül gyors forgásával magyarázzák, amely 30-szor nagyobb sebességgel "pörög", mint a Nap. Ifjúkorában valószínűleg a Napunk is sokkal gyorsabban forgott, és ezáltal képes volt hatalmas erejű kitörésekre. Az emberiség szerencséjére azonban központi csillagunk "megnyugodott", így többé már nem képes szuperflerek kibocsátására.