Hogy megbirkózzanak az alacsony légköri nyomással, a rovarok kiterjesztik szárnycsapásaik szögét - írják a kutatók a Biology Letters című szaklapban megjelent tanulmányukban.

A szárnycsapások keltette felhajtóerő annál kisebb, minél alacsonyabb a légnyomás, ezért okoz nehézséget sok rovar számára, hogy magas hegyek közt repüljön.

Michael Dillon és Robert Dudley, a Kaliforniai Egyetem munkatársai a Himalájától keletre lévő, 3250 méter magasan fekvő Rilong városban fogták be a Bombus impetuosus nevű faj néhány hím példányát. A 91-129 milligramm súlyú dongók viselkedését egy légkamrában elemezték, amelyben folyamatosan csökkentették a légnyomást. Feljegyezték, mikortól nem képesek felemelkedni az állatok.

Minden dongó tudott repülni a 7500 méteres magasságnak megfelelő légnyomás mellett, két állat pedig még több mint 9000 méteren - tehát a Csomolungma magassága felett - is képes volt a szárnyalásra.

A növekvő magassággal a dongók akár húsz fokkal is kiterjesztették szárnycsapásaik sugarát. A csapások frekvenciája ugyanakkor szinte állandó maradt.
A kutatások során a tudósok nem vették figyelembe a magas területekre jellemző alacsony széndioxid-koncetrációt, amely megnehezítheti a dongók számára a repülést. Emellett a fagyos hegyi hőmérséklet sem játszott szerepet az elemzés során.

Tömör testük és viszonylag kicsi szárnyaik miatt gyakran ügyetlen repülőnek tartják a dongókat, mégis rendszeresen felemelkednek négyezer méteres magasságokba is, hogy táplálékot keressenek. Sőt több mint 5600 méteren is bukkantak már dongókra.

Egyes légy- és pillangófajok 6000 méteres magasságig is előfordulnak.