A virágzó koralltelepre egy hideg vizű, tenger alatti kanyonban lévő hatalmas sziklaképződmény közepén találtak rá a kutatók. Az 50-60 méter magas és 190 kilométer hosszú zátony-óriás a Mauritánia partjainál lévő kontinentális talapzat mentén fut végig.

Az ilyen mélytengeri korall-ökoszisztémák természetes előfordulási helye jóval északabbra, Skandinávia és az Ír-tenger környékén van. Ez az első alkalom, hogy ennyire délen fedeztek fel ilyen tengeri organizmust.

A kutatók egy robotot engedtek le a 615 méter mélyen elterülő tengerfenékre. Elmeszesedett Lophelia korallok, narancs és vörös színben pompázó korallpolipok és a trópusok egyik legelterjedtebb korallzátony alkotójaként ismert szarukorallok (Gorgonacea) varázslatos együttese kápráztatta el a szakembereket. A zátonyon óriási kagylók csüngenek egymás mellett, pont úgy, mint a norvég korallzátonyokon - olvasható az expedícióról készült jelentésben.

A trópusi korallfajtákkal ellentétben, a hidegvízi virágállatok 13 Celsius-fokos, sötét vizekben élnek és táplálékban gazdag, 200 méteres mélységben érzik igazán otthon magukat. A kutatócsoport már hallott egy olyan szétesőben lévő mélytengeri korallzátony létezéséről, amely egészen a déli régiókig kiterjed - mondta Andre Freiwald, a svédországi Göteborgi Egyetem munkatársa. Egészen mostanáig azonban a szakemberek csupán korallzátony kövületeket találtak a Gibraltár és Marokkó közeli tengerfenéken.

A Mauritánia közelében felfedezett zátony sok más állat különlegességgel is meglepte a kutatókat, akik szintén most először találkoztak ennyire délen hosszú lábú, nagy tarisznyarákokkal (Paromola cuvieri) és az akár matuzsálemi, 500 éves kort is megélő Neopycnodonte elnevezésű óriási osztrigákkal.

A délen elterülő hidegvízi korallzátony szokatlan jelenségének az oka valószínűleg az, hogy a partmenti szelek a mauritániai szikláktól az óceán nyílt régióiba sodorják a tengerfelszínen lévő vizeket, ezáltal hideg és tápanyagban gazdag áramlatokat juttatva a korallzátony térségébe - magyarázta a szakember.

A kutatók első expedíciója november 20-án ér véget, de a szakemberek a zátony többi részét is szeretnék majd alaposabban megvizsgálni. Freiwald reményei szerint a további megfigyelésekből pontosan kiderül majd, hogy az újonnan felfedezett ökoszisztéma egy magában álló képződmény, vagy egy rendkívül kiterjedt zátony él valahol a déli vizekben.