Manapság az iparilag fejlett országokban a legtöbb ember koszorúér-szűkület, szívizom infarktus következtében veszti életét. A jellemző panaszok esetén elvégzett szívkatéteres vizsgálat egyértelműen megmutatja a szűkület, vagy elzáródás helyét és a szívgyógyászok az adott eset különböző szempontjai alapján eldöntik az optimális kezelési módszert.

Ha a szűkület olyan helyen van, hogy a koszorúérbe vezetett katéter végén lévő parányi ballon fölfújásával kitágítható, akkor ezt a gyors megoldást választják. Ilyenkor gyakran a kitágított érszakaszba fölcsúsztatnak erős fémhálóból készült hengert is, mely továbbra nyitva tartja az érnek ezt a részét.

Máskor viszont erre nincsen lehetőség. Ilyenkor a szűk érszakaszhoz legtöbbször a beteg saját visszeréből varrnak áthidaló érpótlást. Az ilyen áthidaló visszér eredeti helyén kisebb nyomással vezeti a véráramot, fala eleve gyengébb. Új helyén alkalmazkodni igyekszik a nagyobb nyomáshoz, fala megerősödik, de ez gyakran átmérőjének beszűkülésével jár, hasonlóan a koszorúérhez, melyet pótolni igyekeztek.

David Beech és munkatársai azt találták, hogy egy skorpió mérge minden más anyagnál hatásosabban gátolja azt a sejtszaporodást, mely a beültetett visszérben az érpótlást beszűkítené. A Közép- és Dél-Amerikában honos skorpió (Centruroides margaritatus) mérge, a margatoxin ezt a sejtszaporulatot százszorta erélyesebben gátolja, mint minden más korábbi készítmény, melyet erre alkalmaztak.

A kutatók szerint ez a szer aligha lesz valamilyen tabletta, amelyet a páciens majd beszed és ezzel az érpótlás nyitva tartható. Valószínű, hogy a méreganyaggal a bevarrásra váró visszér belső falát lehet befecskendezni, mielőtt a beteg testébe visszaültetnék. A skorpió mérge akkor megakadályozza az érfal megvastagodását.