A növény, amelyre 1600 méteres magasságban, a Fülöp-szigeteki Victoria-csúcson talált rá három botanikus, az egyik legnagyobb a kancsókák között. Áldozatait - rovarokat, sőt kisebb emlősöket - savhoz hasonló enzimekkel bontja fel és teszi fogyaszthatóvá.

A tudósok - Stewart McPherson, Alastair Robinson és Volker Heinrich - 2007-ben keltek útra, hogy megkeressék a különleges növényt, amelyről még 2000-ben két misszionárius adott hírt. A szakértők felfedezésüket a Botanical Journal of Linnean Society című szaklapban hozták nyilvánosságra, azután, hogy három éven át tanulmányozták a kancsókák 120 másik típusát.

A három botanikus úgy határozott, hogy a kancsókát a Sir David Attenborough iránti tiszteletből Nepenthes attenboroughiinak nevezi el. A 83 éves természettudós, tévés személyiség meghatódott a hír hallatán: "A felfedezés után azzal keresett meg a csapat, hogy utánam szeretné elnevezni a növényt. Boldogan mondtam köszönetet nekik" - mondta.

A húsevő növényeknek számos alakja ismert, legalább hatszor alakultak ki egymástól függetlenül az evolúció folyamán. Egyeseknek ragadós a felületük, mint a légypapír; mások, mint a Vénusz légycsapója, összecsapják leveleiket a zsákmány körül. A kancsókák levelei tömlővé módosultak, amelyekbe belerepülve a rovarok és más apró állatok csapdába kerülnek.

Az expedíció során egy másik kancsókát is felfedeztek, a Nepenthes deanianát, amelyet száz éve nem látott senki a vadonban. Az egyedüli dokumentált példányok odavesztek egy 1945-ös herbáriumi tűzvész során.