1958 óta folyamatosan felvetődött annak ötlete, hogy Európa és Dél-Amerika legerősebb klubcsapata mérkőzzön meg egymással a világ legjobbja címért. A brazilok szeretik maguknak vindikálni a kezdeményező szerepét, emlegetve, hogy szövetségük akkori elnöke, João Havelange és Jacques Goddet, a párizsi napilap, a L’Équipe igazgatója egyik beszélgetésének gyümölcse a Világkupa. Az is tény, hogy a két kontinentális szövetség, az UEFA és a Conmebol is kezdeményezte, hogy a Bajnokcsapatok Európa-kupája és a Libertadores-kupa győztese megvívjon a címért.

Alkalmasint 1960 nyarán ez volt a döntő. A FIFA a hatvanas években egyáltalán nem pártolta a Világkupa kiírását. (A sorozatot eleinte Európai/Dél-amerikai Kupának, majd Interkontinentális Kupának nevezték. A magyar sajtóban Világkupa lett.) Az első évben, 1960-ban már július 3-án találkozott egymással Montevideóban a Peñarol és a Real Madrid. (Ha a Világkupa rendszere nem is hasonlítható a világbajnokságéhoz, mégis csak futballtörténelmi érdekesség, hogy a montevideói Centenario volt a helyszíne az első világbajnoki döntőnek és Világkupa-döntőnek is.) Az a meccs 0:0-ra végződött, majd a szeptemberi visszavágón, a Bernabéuban 5:1-re nyert a spanyol csapat. A Világkupa első gólját, a visszavágó második percében, Puskás Ferenc szerezte.

A meccsek a hatvanas-hetvenes években Európában szokatlan, szó szerint véres csatákat hoztak, emiatt több ízben előfordult, hogy a BEK-győztes nem vállalta a szereplést, a BEK-döntő vesztese ugrott be. Arra pedig még gyakrabban volt példa, hogy Dél-Amerikában rendőrök választották szét a pályán az összeverekedő játékosokat. A „kisebb-nagyobb” bonyodalmak ellenére a kupáért megmérkőztek Dél-Amerikában és Európában, egészen az 1970-es évek végéig.

Akkor főszponzorként belépett a japán Toyota cég, amely autóval jutalmazta a mérkőzés legjobb játékosát és kikötötte, hogy az immár egymeccses döntő színhelye Tokió, illetve később Jokohama legyen. 1980-tól egészen 2004-ig tartott ez a korszak, majd következett a klubvilágbajnokságok időszaka.

Ez a sorozat tartott egy prológot 2000-ben, Brazíliában, majd 2001-ben a spanyolországi kiírást lefújták pénzügyi nehézségek miatt. 2002, 2003 és 2004 is kimaradt, de 2005-ben új korszak kezdődött, igaz, még mindig Japánban.

Attól kezdve hét (vagy ritkábban hat) csapat indult, a különböző konföderációk, a különböző fölrészek futballszövetségeinek legjobbja kapott meghívást. A hat kontinensbajnok kiegészült egy csapattal a rendező országból.

A sorozat nem hozott sem átütő anyagi sikert, sem nagy szakmai elismerést. 2005-től az első tizenegy kiírásból nyolcszor a BL-győztes és a Libertadores-kupa-győztes, vagyis az európai és a dél-amerikai induló játszott a serlegért. 2023-mal bezárólag a BL-győztes mindig bejutott a döntőbe, ehhez egyébként mindössze egy mérkőzést kellett megnyernie, kiemeltként.

Miután a FIFA 2025 nyarára kiírta az első klubcsapat-világbajnokságot (ezen július 14. és július 13. között 32 csapat szerepel majd, az Egyesült Államok 12 stadionjában), a régi torna valójában teljesen feleslegessé, okafogyottá vált, még azt is tekintetbe véve, hogy jelen állás szerint a 32 csapatos klubvilágbajnokságot csak négyévente rendezik meg, mégpedig a világbajnokságok előtti nyáron.

Az angolul FIFA Intercontinental Cupnak (FIFA Interkontinentális-kupának) nevezett, kivéreztetett sorozat idén került először kiírásra, némileg a régi klubvilágbajnokság elgondolása alapján, mégis nagyon másképpen. Bár továbbra is a kontinensbajnokok indulhatnak, nem egyhelyszínes, nem egy időintervallumos a sorozat.

Az első fordulóban Óceánia képviselője találkozik Ázsia vagy Afrika bajnokával. 2024-ben az Auckland City az Arab Emírségek csapatával, az al-Ainnal mérkőzött és kapott ki tőle az Emirátusokban 6-2-re. Ezt felfoghatjuk akár selejtezőnek is.

A győztes bejutott a következő szakaszba, ahol aztán az afrikai résztvevővel, az egyiptomi al-Ahlival mérkőzött. (Abban az esztendőben, amelyikben az afrikai csapatnak kell az óceániaival találkoznia, az ázsiai az erőnyerő.) Kairóban, október 29-én 3-0-ra győzött az al-Ahli, s bejutott ellen az úgynevezett Challenge Cup döntőjébe.

Ott az amerikai ág győztese várt rá. Az amerikai ágon a mexikói Pachuca, a Concacaf-zóna bajnoka mérkőzött a Libertadores-kupát védő Botafogóval, már Katarban, Dohában, december 11-én.

A Challenge Cupért december 14-én játszott a Pachuca és az al-Ahli, ugyancsak Dohában. A mérkőzés nem hozott gólt, tizenegyespárbajban a közép-amerikai gárda jutott a tulajdonképpeni Interkontinentális-kupa-döntőbe, amelyet Luszailban ma játszik a kiemeltként automatikusan e találkozóra jogosult európai BL-győztes és a Challenge Cup győztese, a Pachuca.

A mérkőzés magyar idő szerint 18 órakor kezdődik.