Az ősztől majd a magyar válogatottal azonos Eb-selejtező csoportban szereplő görög válogatott nem tudta nehézzé tenni a kolumbiaiak dolgát. Radamel Falcao nélkül is gólveszélyes a dél-amerikai ország csapata. Egy öngól - a kolumbiai vb-történelem leggyorsabb találata - meghatározta a játék képét.

Érdekes, hogy a görögök esetében mennyire ismétli magát a futballtörténelem: mind a három eddigi nyitó vb-meccsükön már az első hét percben gólt kaptak. 1994-ben, 2010-ben és most is. Fernando Santos, a görögök portugál edzője elismerte ugyan, hogy a kolumbiaiak gondot okoztak az övéinek a mérkőzés elején, de úgy vélte, csapata jól játszott.

Talán egy kicsit elnéző volt a játékosaival szemben... José Pekerman, a kolumbiaiak argentin edzője - 2006-ban ő vezette az Albicelestét a németországi tornán - úgy vélte, a siker kulcsa az volt, hogy minden játékosa megoldotta a feladatát. James Rodriguez a 90. percben szerzett gólja a kolumbiai vb-történelem legfölényesebb győzelmévé aratta a mostanit - korábban a csapat, mint 1990-ben az Arab Emírségek, vagy 1994-ben Svájc ellen, 2-0-s győzelemig jutott.

Amikor az uruguayi Céleste pályára lépett a Costa Rica-iak ellen, még igaz volt a képlet: minden addig bemutatkozott dél-amerikai csapat (sőt: amerikai csapat) győzött. Egy ideig úgy tűnt, az uruk is győzelemmel nyitnak, egy felesleges szabálytalanság után Edinson Cavani tizenegyesből megszerezte a vezetést.

Ám a folytatás vitathatatlanul a Costa Rica-iaké volt, akik között az egyik európai légiós, Joel Campbell elsőrangú teljesítményt nyújtott. A Céleste fásultan, öregurasan játszott, a Luis Suárezt helyettesítő Diego Forlán nem tudta megközelíteni "dél-afrikai" formáját. Feltűnően bizonytalan volt a két szélsőhátvéd, Cáceres és Maxi Pereira, a középpályásokon pedig egyszerűen átszaladtak a sokkal gyorsabb Costa Rica-iak.

A közép-amerikai válogatott korábban soha nem tudott vb-mérkőzésen kettőnél több gólt szerezni - most igen. A harmadik gólt elérő Urena az első labdaérintéséből szerzett gólt.

A nap rangadójának az olaszok és az angolok csatája ígérkezett Manausban. Noha a világ nagy része óvatos csatára számított, mindkét csapat győzelemre játszott. Az angolok eleinte veszélyes lövésekkel kísérleteztek, ezért is volt érdekes, hogy Marchisio révén a Squadra Azzurra egy átlövésből szerzett vezetést, a mostani tornán ennél messzebbről eddig még nem szerzett senki gólt.

Az angolok, akik a találkozó előtt azt hangoztatták, hogy a kontratámadás lehet majd fő fegyverük, szinte azonnal egyenlítettek, Wayne Rooney, aki a mérkőzés nagy részében balszélsőt játszott, remekül elment az oldalvonal mellett, s nagyon pontos beadása után Sturridge bevette a sérült Buffont helyettesítő Sirigu kapuját.

Az első játékrészben - Andrea Pirlo sokadik kiváló passzából helyzetbe kerülve - Balotelli a balszélső helyéről nagyon nehéz szögből kapura emelt, Jagielka bravúrosan mentett. A második félidőben aztán már nem volt ellenszer Balotellivel szemben: Candreva tökéletes beadása után védhetetlenül fejelt a hálóba.

A találkozó során a BBC szakértői többször is emlegették, hogy Rooney nem segített be eleget a védekezésbe Bainesnek, s emiatt az olaszok nagyon sok veszélyes labdát küldtek be a jobb oldalról, mind a két olasz gól előtt onnan indult az akció. Pirlo az utolsó percben egy szabadrúgásból a lécet találta el. Az olaszok megérdemelten nyertek.