Az egyéniben 1999-ben vb-harmadik, 1997-ben és 2001-ben Európa-bajnok vívó a helyosztón a tavalyi világbajnokság ezüstérmese ellen lépett pástra, s bár az első tust ő adta, később úgy tűnt, kissé kedve szegett.

Nem találta a megfelelő távolságot, akciói nem ültek, miközben a kínai tetemes előnyre tett szert. Amikor 3-8 állt az eredményjelzőn, távolinak tűnt a bronzérem megszerzése, aztán mégis minden egy csapásra megváltozott.

Három szép magyar akció következett, és már Li is érezte, még nincs zsebben a mérkőzés. Mincza-Nébald újra lendületbe jött, 11-10-re egyszer még megint a kínai vezetett, onnantól viszont már csak magyar tus született.

A győztes találat után a sisak alól mosolygós arc bukkant elő, pár másodperccel később pedig férj és feleség ölelte egymást a pást mellett. Nébald György korábbi olimpiai bajnok kardozó, a jelenlegi szakági válogatott szövetségi kapitánya is láthatóan komoly izgalmakat élt át a nap során, melyet szép siker zárt le.

Cseh László két úszóezüstje után ez volt a magyar küldöttség harmadik dobogós helyezése a kínai fővárosban.

Mincza-Nébald, aki a kvalifikációs időszak legvégén biztosította helyét az ötkarikás mezőnyben, remekül vívott egész nap, ennek eredményeként cserélhette athéni negyedik helyét bronzéremre.

Csúcson

Mincza-Nébald Ildikó pályafutása csúcsának nevezte azt, hogy bronzérmet szerzett a női párbajtőrözők egyéni versenyében a pekingi olimpián, bár bevallotta, hogy nagyon szeretett volna győzni.

"A bronzmeccsen szégyelltem magam, hiszen ellenfelem annyira letaglózott az elején, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Ennek ellenére próbáltam nem elhagyni magam, aztán ráéreztem a csuklószúrásokra és nagyon örülök, hogy sikerült fordítanom, mert nem akartam még egyszer úgy végezni, mint Athénban. Nagyon boldog vagyok" - mondta a friss ötkarikás bronzérmes, 38 éves vívó.

Az elődöntős kudarc okait elemezve úgy fogalmazott: nagyon rákoncentrált a mérkőzésre, talán túlságosan is, a román Ana Maria Branza pedig meglepte.

"Azt persze már tudhattam volna, hogy így nem szabad, mert elég nagy rutinnal rendelkezem, de nem akartam semmit elkapkodni" - mondta, majd visszakanyarodott a harmadik hely ünnepléséhez: "Nagyon-nagyon szerettem volna győzni, ezért jöttem, de természetesen így is ez a csúcsa a pályafutásomnak. Nincs bennem hiányérzet, jó dolog ez, hogy a bronzéremért is vívni kell, mert így győztes meccsel tudtam befejezni a napot."

A jövőről szólva Mincza-Nébald azt mondta: még egy ideig levezet, "vívogat", de a folytatással kapcsolatban nem jelent ki semmit biztosan, hiszen korábban már mondta azt, hogy ennyi volt, aztán mégis tovább versenyzett.

Az előző napok sikertelen vívószereplésével kapcsolatban elárulta, már elég nyomott volt a hangulat a csapaton belül, és reménykedve kijelentette: nagyon bízik benne, hogy bronzérmével megtört a jég, és a további versenyek során jut még dobogós hely a magyaroknak.