Innsbruck közelében, egy festői helyen, a Natterer See környékén temérdek svédre bukkantam. Némi túlzással vadkempingezőknek mondanám őket, lakóautókkal, sátrakkal. Nem szomjasak, és élvezik az életet. Speciális turizmus részesei, azt mondják, minden két évben útra kelnek, szerencsére a válogatott ott van a nagy tornákon, természetes hát, hogy így töltik a nyári szabadságot.

Szeretik a futballt, anélkül talán nem is indulnának útnak - de a lényeg a minden esti jó hangulat. Mondom az egyiknek - akiről megtudom, Olofnak hívják, 28 éves és autószerelőként dolgozik -, hogy jöjjenek el majd Magyarországra is, a világbajnoki selejtezőre. Még végig sem mondom, már rá is bólintott, hogy indulnak. Aztán hozzáteszi: de sör, az legyen. S megelőz, fitogtatva, hogy tisztában van az európai gasztrokultúra alapvetéseivel: pálinka is jó.

Miután ilyen jó barátok vagyunk, elbeszélgetünk még a svéd válogatottról. Az Ibrahimovic név egyszer sem hangzik el, ami nem kis bravúr mostanság, ha a svéd futballról beszélünk. Az egyetlen ok különleges: alig van svéd, aki őt a családnevén emlegeti. Olof számára is csak Zlatan.

A névhez aztán tiráda társul: sokat látott és sokat tudó barátom szerint Tomas Brolin visszavonulása óta megközelítően ilyen technikás és tehetséges játékosa sem akadt a svédeknek. Még Henke Larsson sem. S hiába választották utóbbit az elmúlt ötven év legjobb svéd játékosának, Zlatan még rajta is túltesz!

Erre koccintana, s kínban vagyok, mivel soha nem iszom alkoholt. De azért abban megállapodunk, hogy Ibrahimovic, azaz Zlatan zseni. A mai futball legjobbjainak egyike.