Az alkotó, aki péntek éjjel halt meg egy Margit körúti lakástűzben, 73 éves volt.

Tényi István 1948. január 29-én született Nyergesújfalun. 1970-1971-ben a Thália Színház hangtechnikusa volt, 1971-től 1974-ig a Kőbányai Amatőrfilm Stúdió tagjaként dolgozott. 1979-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr-rendező szakán Fábri Zoltán és Illés György osztályában, mások mellett ifj. Jancsó Miklóssal, Xantus Jánossal és Sopsits Árpáddal együtt.

1985-ben Balázs Béla filmesztétáról készített dokumentumfilmet Fénykép a tanítványoknak Balázs Béláról címmel. 1992-ben rendezte Az én dühödt Magyarországom című dokumentumfilmet. Rendezője és forgatókönyvírója volt a Szabadulásra ítélve című kísérleti filmnek 1996-ban. 1998-ban Balkezesség címmel készített kétrészes ismeretterjesztő filmet, amelyben számos riportot és tudományos értekezést felsorol a balkezességgel kapcsolatban. Ugyanebben az évben rendezte a Ballada a koránkelt harcosok hosszú meneteléséről című dokumentumfilmet, amely 1956-os eseményeket dolgoz fel.

2005-ben dokumentumfilmet készített Baranyai ballada Koós Zoltánról címmel. 2006-ban Találkozás a kertben címmel készített dokumentumfilmet, amely grafikusművészekről és a Pannónia Rajzfilm Stúdióról szól. 2008-ban rendezője és forgatókönyvírója volt Az építész Rimanóczyak Nagyváradon című ismeretterjesztő filmnek.

Tényi István 1990-ben elnyerte a filmszemle különdíját, 2002-ben Balázs Béla-díjat kapott.