Az orosz elnök azon az ünnepségen beszélt, amelyet a Kremlben rendeztek a Poszejdon nevű hatalmas, tengeralatti dróntorpedó, és a Burevesztnyik nevű, atommeghajtású cirkálórakéta fejlesztőinek. Vlagyimir Putyin azt mondta nekik, hogy új, nukleáris robotrepülőgépek egész sorát akarják létrehozni. Előbb egy, a hangsebesség háromszorosával repülő robot kifejlesztése, majd ezt követően egy még gyorsabb, hiperszonikus cirkálórakéta megalkotása a cél. Természetesen mindegyik fegyver atomhajtású lesz, ami azt jelenti, hogy bármilyen messze lévő célpontot képesek majd elérni.

Vlagyimir Putyin szerint ezekkel a fejlesztésekkel válaszol Oroszország a Donald Trump által meghirdetett rakétavédelmi rendszerre. Mivel az Arany Kupola – a washingtoni közlés alapján – minden támadó rakétát és robotrepülőgépet képes lesz megsemmisíteni, az oroszok olyan fegyvereket akarnak, amelyek áthatolhatnak ezen a védelmen. Márpedig Putyin elnök azt állította, hogy a Burevesztnyik és továbbfejlesztett változatai alkalmasak erre, hiszen lelőhetetlenek lesznek. Ezzel kapcsolatban azonban erős fenntartásait hangoztatta az InfoRádiónak nyilatkozó Kaiser Ferenc – az interjút itt megtekinthetik.

Az NKE docense az Aréna című műsorban arról beszélt: lehet hogy a Burevesztnyik képes a radarok érzékelő szintje alatt repülni, de a meghajtását végző, szigeteletlen atomreaktor akkora sugárzást bocsát ki, ami már nagyon messziről elárulja a közeledő drónt. Szó szerint úgy fogalmazott: "Olyan, mintha egy bekapcsolt röntgenkészülék repülne a táj fölött". Kaiser Ferenc azokkal a szakértőkkel értett egyet, akik szerint ez egy teljesen felesleges fejlesztés. Egyrészt mert az oroszoknak már vannak ennél sokkal hatékonyabb stratégiai fegyverei,

másrészt mert az ilyen nukleáris meghajtás rendkívül sok veszélyt rejt magában.

Ezt támasztja alá, hogy a Burevesztnyik fejlesztése ugyan már valamikor az ezredforduló után elkezdődhetett, de csak pár héttel ezelőtt volt az első sikeres repülési tesztje. Mi több, 2019 augusztusában, a Fehér-tengeren folyó próbák egyikén tragédia is történt, amikor felrobbant az egyik kísérleti példány, megölve öt atomtudóst és két tengerészt. Persze erről csak áttételesen értesülhetett a külvilág. A Moszkvától keletre lévő Szarov nukleáris kutatóközpontjában tartott gyászszertartáson ismerték el a Roszatom vezetői, hogy a katasztrófát egy új fegyverrendszer kipróbálása okozta.

Amúgy a nukleáris meghajtású cirkálórakéta ötlete egyáltalán nem új, és nem is az oroszoktól ered. Az 1950-es évek végén kezdtek dolgozni amerikai kutatók egy nukleáris hajtású csapásmérő fegyveren. Az 1961-től Poject Pluto néven futó programban olyan cirkálórakétát akartak készíteni, ami korlátlan ideig tud a levegőben maradni, miközben a föld felett alig néhány tíz méterrel száguld. A robotot egy nukleáris ramjet hatómű repítette volna. Ez úgy működik, hogy az elöl beszívott levegőt a működő reaktor forrósítja fel, majd a kitágult gázok hátul, egy fúvócsövön nagy sebességgel kiáramlanak és tolják előre a szerkezetet. Ahhoz viszont, hogy ez beinduljon, el kell érni egy bizonyos repülési sebességet, amire indító rakéta gyorsítja fel a robotot.

Úgy képzelték, hogy a Szovjetunió felett repülve, több helyen oldotta volna ki az atomtölteteit, majd a támadást követően még hosszú ideig a letarolt vidék felett repkedve, radioaktív szennyezéssel tette volna lehetetlenné az életet. A hajtóműből kiáramló forró levegőbe ugyanis rengeteg sugárzó izotóp kerül.

A tervből végül csak annyi valósult meg, hogy a Nevada sivatagban kipróbálták a nukleáris ramjet hajtóművet, de szigorúan csak egy földi próbapadon. Repülőképes példányt azért nem építettek, mert időközben rájöttek, hogy amerre csak a gép elrepül, azt a vidéket sugárfertőzötté teszi. Márpedig ahhoz, hogy elérje a Szovjetuniót, az Egyesült Államokkal szövetséges országok területe felett kellett volna végigszáguldania.

Nyilván ezzel az oroszok is tisztában vannak, ám Vlagyimir Putyin mégis ragaszkodik az ilyen atomhajtású fegyverekhez. Nyugati megfigyelők úgy látják, hogy ennek sokkal inkább politikai, mint katonai oka van. A Kreml azt gondolja, hogy az Arany Kupola megvalósításával Washington óriási stratégiai előnyre tehet szert. Az amerikaiak úgy zúdíthatnak atomrakétákat Oroszországra, hogy nem kellene tartaniuk egy nukleáris válaszcsapástól. Ellenben a korlátlan hatótávolságú és a hangsebesség sokszorosára is képes drónok át tudnának jutni az Arany Kupolán. Így aztán megmaradna a kölcsönös fenyegetettségre alapuló, nukleáris erőegyensúly.

Úgy tűnik az Egyesült Államok nagyon is komolyan veszi az oroszok legújabb fenyegetését.

Az Army Recognition szerint üzenet értéke van annak, hogy éppen a Burevesztnyik sikeres tesztje után pár nappal villantotta meg az amerikai légierő a legújabb, nagy hatótávolságú cirkálórakétáját. Egy B-52H típusú nehézbombázó ugyanis az új fegyver két példányával a szárnya alatt – nyilván nem véletlenül – éppen a szpotterek által előszeretettel figyelt egyik légi folyosóban repült. Méghozzá kellően alacsonyan és lassan ahhoz, hogy a lesifotósoknak sikerüljön lefényképezni.

Mivel semmilyen hivatalos közlést nem adtak a hírhez, ezért csak a már korábban kiszivárgott, meglehetősen sovány értesüléseket ismétli a szaksajtó. Eszerint nagyon valószínű, hogy a nehézbombázó az AGM 181A Long Range Stand Off Weapon (LRSO), vagyis nagy hatótávolságú, messziről indítható fegyver két példányát hordozhatta. Erre utal a rakéták különleges ék alakja, a fordított T elrendezésű vezérsíkok, és a törzs alá becsukott szárnyak, amik csak az indítást követően nyílnak ki.

A fegyvert a Raytheon Technologies fejleszti azzal a céllal, hogy az évtized végére leválthassák vele a jelenleg hadrendben lévő, AGM-86-os manőverező robotrepülőgépet. Az új rakétát kizárólag atomtöltettel fogják felszerelni, aminek hatóereje 5 és 150 kilotonna között változtatható. A rendkívül pontos fegyver hatótávolsága 2500 kilométer, és úgy tervezték, hogy még erős elektronikai ellentevékenység, valamint GPS-zavarás esetén is pontosan célba találjon.

Az Arénéban Kaiser Ferenc arról is beszélt, hogy az Egyesült Államok jelenleg nem a nukleáris arzenálját bővíti, hanem a régi, néha több évtizeddel ezelőtt bevezetett atomfegyvereit cseréli le újabbakra. Hasonló korszerűsítést hajtott végre Oroszország is, méghozzá nem sokkal Vlagyimir Putyin hatalomra kerülését követően, és mostanra lényegében le is váltotta a korábbi fegyvereit. Viszont a most bejelentett atomhajtású cirkálórakéták fejlesztése már túlmegy ezen a modernizáción.

(A nyitóképen az amerikai légierő B-52H nehézbombázója, a szárnya alatt két AGM-181Long Range Standoff Weapon (LRSO) cirkálórakéták kísérleti példányával.)