Izrael újabb légi támadást hajtott végre Irán ellen. A Felkelő Oroszlán fedőnevű akció célpontjai nemcsak katonai, illetve nukleáris létesítmények voltak, hanem az iráni atomprogram kulcsfiguráinak számító mérnökök és tudósok továbbá a Forradalmi Gárda, illetve a hadsereg legfelsőbb vezetői is. A péntekre virradó éjszaka végrehajtott légicsapásokat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök azzal indokolta, hogy az utóbbi időben Irán felgyorsította atomfegyverprogramját.

Az iráni sajtó arról számolt be, hogy nagy erejű robbanások rázták meg egyebek közt Kermánsáh és Tebriz, valamint a főváros, Teherán környékét. Ugyancsak találat érhette a Natanzban lévő urándúsító üzemet. Ez utóbbiról a Flight Global azt írta, hogy különösen nehéz célpont lehet, mivel jelentős részét mélyen a föld alá építették. Az izraeliek a nukleáris létesítmények mellett az iráni rakétagyártást sem kímélték.

A zsidó állam tavaly októberben egyszer már lecsapott Iránra, de akkor a bombázás gondosan elkerülte a nukleáris létesítményeket. A teheráni vezetés ugyanis leszögezte, hogy az atomprogram olyan fontos nemzeti érdek, amely ellen bármilyen támadás azonnali háborút jelent. Jeruzsálemben viszont most már úgy látják, hogy az iráni atomfegyverkezés közvetlenül fenyegeti Izrael állam létét.

Az izraeli hadsereg (IDF) azt közölte, hogy nagyjából kétszáz harci gép hajtotta végre a támadásokat az Iránban szétszórtan elhelyezkedő célpontok ellen. Ehhez azonban a gépeknek be kellett hatolniuk a perzsa légterébe. Nyugati szakértők szerint ehhez egyrészt át kellett repülni Szíria és Irak felett, másrészt a támadás első hullámában ki kellett iktatni a bázisokat védő légelhárítást.

The Israel Defense Force has released a graphic showing the uranium enrichment site located beneath the Natanz Nuclear Facility in Central Iran, which was heavily targeted during today’s strikes by the Israeli Air Force. pic.twitter.com/DztB04got6

— OSINTdefender (@sentdefender) June 13, 2025

Erre a feladatra a legalkalmasabbnak a nemrég hadrendbe állított amerikai F-35I Adir (magyarul erős, hatalmas) vadászbombázók tűnnek. A radarok által csak nehezen észlelhető repülők különleges elektronikai berendezéseikkel képesek megbénítani az ellenséges felderítő és tűzvezető lokátorokat.

Ugyanakkor az F-35I harcigépek belső fegyverterükben olyan rakétákat és robotrepülőgépeket szállíthatnak, amelyek kifejezetten a légvédelem elpusztítására terveztek. Ezek közül a szakértők a legalkalmasabbnak az izraeli Elbit Systems cég, Rampage (magyarul tombolás) elnevezésű rakétáját tartják. Ez lényegében egy tüzérségi rakéta légi indítású változata. A 120 kilogrammnyi robbanótöltettel ellátott fegyver akár 250 kilométerre lévő célpontokat is eltalálhat, méghozzá 10 méteren belüli pontossággal.

Nagy valószínűséggel az első hullámban az F-35I-k nyitottak utat az utánuk érkező csapásmérőknek, amelyek minden bizonnyal F-15I Ra'amok (mennydörgés) lehettek. Ugyanis ez a típus az izraeli légierő legnagyobb hatótávolságú és legtöbb bombával, rakétával felfegyverezhető gépe. Alkalmas a 2300 kilós GBU-28-as bomba hordozására, amire bunkerromboló harci részt is lehet szerelni. Márpedig ezekre biztosan szükség volt ahhoz, hogy kellő határozottsággal „bekopogtassanak” a natanzi urándúsító földalatti helyiségeibe.

A légi támadás sikeréhez két másik támogató típusra is szükség lehetett. Az öreg KC-707-es tankerek – ezekből Izrael összesen hetet tart hadrendben – mindenképpen kellettek ahhoz, hogy a támadó kötelékek a legnagyobb fegyverterheléssel szállhassanak fel. Ilyenkor a felszállás előtt csak kevesebb üzemanyagot töltenek a repülőkbe, és a tartályokat csak az utazómagasság elérése után, a tankerekből töltik tele. A támadást követően pedig a csapásmérők újból vehetnek fel üzemanyagot a KC-707-től a hazatéréshez.

Legalább ennyire fontos harctámogató a Gulfstream G550 légtérellenőrző is. Nagy magasságban repülve, pontos és valós idejű helyzetképet ad az ellenséges vadászok illetve a légelhárítás tevékenységéről. Ha pedig kell, akkor a légi harcban irányíthatja a saját erőket. Biztos, hogy ezek közül legalább egy ugyancsak részt vett az Irán ellen támadásban. Mivel Irán légiereje meg sem közelíti minőségben és mennyiségen az izraelit, a G550-es inkább a földi telepítésű légvédelem lefogásában, az egész akció koordinálásban segíthetett.

A szaklap szerint a június 12-ről 13-ra virradó éjszaka lezajlott akciót minden bizonnyal újabbak fogják még követni. A teheráni vezetés ugyanis igyekezett az ország területén széttelepíteni a nukleáris és a rakétaipar legfontosabb üzemeit. Egyetlen támadással lehetetlen az összesre csapást mérni, ráadásul ezek közül többet erősen védetten, a föld alá építettek. Különösen igaz ez a natanzi urándúsítóra. Márpedig ennek elpusztítása nélkül képtelenség lenne megakadályozni, hogy Irán belátható időn belül atomfegyverhez jusson.