„Alapító atyánk hosszú és meghatározó életet élt, amelynek során kivételes módon szolgálta szeretett országa népét” – írta Nangolo Mbumba namibíai elnök közleményében.

Sam Nujoma az általa 1960-ban társalapított Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) élén 1990-ben kivívta Namíbia függetlenségét Dél-Afrikától, amely az első világháború után Németországtól átvette a terület feletti ellenőrzést.

A politikus egyik fő faladatának tekintette, hogy egyesítse a mintegy tíz etnikai csoportból álló kétmilliós lakosságot, amelyet az apartheid igyekezett megosztani. Hetvenöt éves korában, 2005-ben távozott a hatalomból, utódjául egy hűséges követőjét nevezte ki. Egyik utolsó nyilvános szereplésén, 2022 májusában, 93 évesen arra szólította honfitársait, hogy továbbra kötelezzék el magukat „a pánafrikai eszmék mellett”.

Nem tartotta elégségesnek Németország 2021-ben tett javaslatát sem, hogy több mint egymilliárd euró kártérítést fizessen a huszadik század első népirtásának tekintett, több tízezer őslakos lemészárlásáért. „Namíbiának vissza kell térnie a tárgyalóasztalhoz Németországgal” – mondta a volt elnök, aki az ajánlatot „szörnyen jelentéktelennek” minősítette.

Az egykori államfő ismert volt a „fehér telepesek” és a „neoimperialisták” elleni dühös kirohanásairól. Diplomáciai téren támogatta zimbabwei szomszédját, Robert Mugabét a fehérek földtulajdonának kisajátítását célzó földreform politikájában, és kapcsolatokat tartott fenn Kubával, Líbiával, Iránnal és Észak-Koreával.

Sam Nujoma 1929. május 12-én született egy földműves családban, tíz gyermek közül a legidősebb volt. Tizenhét éves korában északi falujából a nyugati Walvis Bay kikötővárosba költözött, ahol megtapasztalta a fekete bőrűekkel szembeni diszkriminációt. Ezután vasúti takarító lett a főváros, Windhoek közelében, közben esti iskolákba járt, ahol függetlenségpárti aktivistákkal találkozott. 1960-ban száműzetésbe kényszerült Botswanába, majd Ghánába és az Egyesült Államokba ment, ekkor feleségét és négy gyermekét kellett hátrahagynia. A SWAPO élén 1966-ban fegyveres harcot indított, amelyről önéletrajzában számol be. A függetlenségi háború több mint 20 ezer emberéletet követelt.

Miután hivatalosan visszavonult a politikai élettől, folytatta tanulmányait, és geológiából szerzett mesterdiplomát, mert meg volt győződve arról, hogy Namíbia hegyei bővelkednek kiaknázatlan ásványkincsekben.