Egyes becslések szerint mintegy 875 ezer lengyel és európai zsidót öltek meg az 1942. július 23-án megnyitott, Varsótól mintegy száz kilométerre létesített egykori treblinkai haláltáborban.

Míg más megsemmisítő táborokban a foglyok egy részét kényszermunkára kötelezték, mielőtt meggyilkolták volna őket, Treblinkában szinte azonnal a gázkamrákba terelték az oda szállított embereket. A haláltábort csupán 67 fogoly élte túl, köztük Willenberg.

Willenberg túlélését részben annak köszönhette, hogy a táborba kerülésekor húsz éves volt, és elég erős ahhoz, hogy a nácik ne gyilkolják meg azonnal, hanem néhány sorstársával karbantartói munkára fogják.

A haláltáborban 1943 augusztusában lázadás tört ki, miután a foglyok egy csoportja ellopott pár fegyvert és felgyújtották a tábort. Treblinkából százak próbáltak akkor elmenekülni, de többségükkel a nácik fegyverei végeztek még azelőtt, hogy eljutottak volna a környékbeli erdőbe.

Willenbergben elevenen élt az emlék, ahogy lábon lőtték miközben a szögesdrótokon fennakadt holttesteken átmászott a tábor kerítésén, majd nem törődve halott barátainak látványával, futott ahogyan csak bírt.

Sok zsidó embert, aki a táborból megszökött, lengyel falusiak fogtak el és vittek vissza Treblinkába. Willenberg elmondta, hogy szemei kék színének és "nem zsidó kinézetének" köszönhette, hogy sikerült Varsóba visszajutnia, ahol csatlakozott az ellenálláshoz.

A háború után a holokauszt-túlélő Izraelbe költözött, ahol földmérőként dolgozott a lakásügyi minisztériumban.

Életének későbbi szakaszában szobrászkodni kezdett, bronz alkotásaiban a népirtás alatt megélteket ábrázolta. Szobrai egyebek közt zsidókat ábrázoltak egy vonatperonon, egy apát, aki leveszi fiának cipőjét a gázkamra előtt, egy leborotvált fejű fiatal lányt, és holttesteket pakoló foglyokat.

"Két életet élek, egyet itt és most, és egy másikat arról, ami ott történt" - mondta a holokauszt-túlélő.

Willenberg két leánytestvérét Treblinkában gyilkolták meg. A férfi szerint "puszta véletlenségből" élte túl a tábort.

Miután 1943-ban felszámolták a varsói gettót, a nácik lerombolták a tábort, felszántották a helyét és mezőgazdasági tevékenységet folytattak ott.

1939-ben Lengyelországban közel 3,3 millió zsidó élt, az akkori lakosság mintegy tíz százaléka. Több mint hárommillióan haltak meg a holokauszt alatt.