"Ha nem lennének a lányok, soha nem szálltam volna fel erre a hajóra" - mondta a 33 éves szíriai Nada, aki férjével és három gyerekével együtt indult útnak Görögország felé. A nő egyike az idén a dél-európai országba érkezett mintegy 124 ezer menekültnek.

Nada és családtagjai életük kockáztatásával gumicsónakkal jutottak el Törökországból Görögországba. A tengeren való átkelés előtt mintegy három héttel hagyták el a háború dúlta szíriai Aleppót.

"Mindent kockára tettünk a jövőjük érdekében" - mondta az anya az AFP tudósítójának, miközben nézte a tengerparton játszó kislányokat.

Az égei-tengeri Kósz szigetére való megérkezés és az ottani viszonyok mindazonáltal nem sok örömre adnak okot. A helyi rendőrök állítólag meglehetősen rosszul bánnak a migránsokkal. A nőnek és családjának sátorban kell aludnia, amíg tovább nem indulhatnak Athénba, majd onnan terveik szerint Észak-Európába.

A szülők ennek ellenére boldogok, hogy a gyerekek megmenekültek a legrosszabbtól.

"Még ma is minden egyes alkalommal sírnak és üvöltenek a félelemtől, amikor egy hangos zajt hallanak, attól tartanak, hogy bombatámadás történt.(...) De újra képesek nevetni és játszani. Legalább a háborút már magunk mögött hagytuk" - mesélte Nada.

A rendkívül félénk Neszrín azt tervezi, hogy orvosnak fog tanulni, a kissé beszédesebb Vian pedig táncos szeretne lenni.

"Azt szeretném, ha valóra válnának az álmaik. Szíriában ez nem lehetséges" - hangsúlyozta az anya.

Az álmaira csak Vian emlékszik a nő gyerekei közül.

"Egyik éjszaka, amikor még Aleppóban voltunk, azt álmodtam, hogy a katonák betörtek a házunkba és elhurcoltak minket" - mondta.

A Save the Children nevű segélyszervezet szerint megfelelő gondoskodás mellett is hosszú ideig tart, mire a háborús övezetekből érkező gyerekek újra képesek lesznek normális életet élni. A szíriai gyerekek egy jelentős része évek óta nem jár iskolába, a többségüknek túl gyorsan kellett felnőnie.

"A gyerekek nagyon ellenállók, ez azonban hónapokig is eltarthat" - magyarázta a csoport szóvivője.

Sarah Tyler szerint az érintett gyerekeknek újra fel kell fedezniük a "normalitás érzését", ehhez pedig olyan helyek kellenek, ahol játszhatnak és tanulhatnak.

"Pszichológiai segítségre is szükségük van" - mondta a szóvivő, hozzátéve, hogy a gyerekek közül néhányan erőszakossá válnak, másoknak pedig pusztán arra van szükségük, hogy az érzéseikről beszélhessenek.

Ezek a családok állandó mozgásban vannak, ennek és a görög befogadóállomások mostoha körülményeinek következtében a gyerekek többségének csak néhány játéka vagy kifestőkönyve van, amelyeket a helyi lakosoktól, illetve a turistáktól kaptak.

A 34 éves Neszrín, aki férjével és két gyerekével szintén Aleppóból érkezett Görögországba, azt mondta, hogy a háború erős lélektani hatást gyakorolt a fiaira.

"A háború a mai napig bennük él, kizárólag háborúsdit játszanak" - mondta az asszony, akit meglehetősen nyugtalanít, hogy a gyerekei rendszeresen kiskanalakkal és ceruzákkal felfegyverkezve "harcolnak" egymással, a géppisztolyok és a robbanások hangját utánozva. Elmondása szerint a gyerekek nagyon erőszakossá és nehezen kezelhetővé váltak.

"Azt kérdezgetik tőlem, hogy már miért nem halljuk a bombázásokat. (...) El kellett hagynom Szíriát, miattuk jöttem Európába" - közölte.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a szíriai polgárháború elől eddig külföldre menekült mintegy négymillió ember fele 18 éven aluli.

"Õk a legsérülékenyebbek, megfelelő védelemben kell részesülniük" - vélte Stella Nanou, a genfi székhelyű szervezet szóvivője.