A konzervatív The Washington Timesban megjelent publicisztikák egyike szerint Obamát nem is annyira a szíriai válság érdekli, mint inkább a 2014-es félidős választás kimenetele és a képviselőház elhódítása a republikánusoktól. Az ügy kapóra jött az elnöknek, mert az Egyesült Államokban most senki sem foglalkozik azzal, hogy az amerikai adóhivatal (IRS) konzervatív csoportokat vont nehezen indokolható pótlólagos ellenőrzés alá, hogy az igazságügyi minisztérium riportereket hallgatott le, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) amerikaiak millióinak adatforgalmát figyelte meg titokban, vagy hogy manipulálta-e a kormányzat a tömegtájékoztatást a bengázi amerikai konzulátus ellen elkövetett terrortámadással kapcsolatban.

A cikk szerzője, Joseph Curl, a Drudge Report online konzervatív híroldal szerkesztője szerint a kongresszusi szavazás elvesztése a legtöbb hírmagyarázó állításával szemben egyáltalán nem lenne olyan kínos az elnök számára, aki két évvel ezelőtt, a líbiai beavatkozás elrendelésekor még alig törődött a honatyák véleményével.

Először is azért nem, mert a törvényhozási elutasítás lehetővé tenné a Curl által "külpolitikai neofitának" nevezett Obama számára, hogy feladja azt az elvét, amely szerint az általa megszabott tűréshatárt Bassár el-Aszad szíriai elnök vegyi fegyver bevetésével lépné át.

Curl úgy látja, Obama arra használná fel a kongresszusi vereséget, hogy minduntalan azt hajtogassa: ő fel akart lépni az Aszad-rezsim ellen, de ezt a kongresszus nem hagyta.

Másodsorban azért játszana Obama a kezére egy kongresszusi vereség, mert azt mondhatná a választóknak: a republikánusok, akik az afganisztáni és az iraki beavatkozást is megszavazták, pusztán belpolitikai okokból torpedózták meg a szíriait.

A szerző szerint a kongresszus részéről mindenképpen a Szíriával szembeni szigorú fellépés lenne a helyes magatartás, és úgy véli, hogy ezt a republikánusok is támogatni fogják, mert üzenni akarnak az igazi célpontnak, Iránnak is.

Dan Balz politikai kommentátor - ugyancsak a The Washington Timesban - a szíriai válságnak a 2016-os elnökválasztásra gyakorolt lehetséges hatására hívta fel a figyelmet. Az elnökjelölt-aspiránsoknak ugyanis nyilvánosan állást kell foglalniuk azzal kapcsolatban, hogy támogatják-e az Obama által szorgalmazott intervenciót.

Balz szerint lehetetlen megjósolni, hogy az erő alkalmazásával kapcsolatos megnyilvánulások két-három év múlva milyen politikai fénytörésben fognak megjelenni. Emlékeztetett arra, hogy 2002-ben Hillary Clinton New York-i szenátorként nyugodt szívvel szavazott az iraki invázió mellett. Ez az akkor kockázatmentesnek tűnő voks súlyos tehertételnek bizonyult számára 2008-ban, az Obama ellen vívott előválasztási küzdelemben.

Balz rámutatott, hogy a Republikánus Párton belül törésvonal húzódik a korábban Irak elfoglalását is megszavazó, erélyesebb fellépést sürgető neokonzervatív honatyák és a libertáriusok között, akik szerint az Egyesült Államoknak távol kellene tartania magát a külföldi konfliktusoktól. A két tábor között pedig azok helyezkednek el, akik határozottabb vezető szerepvállalást szeretnének ugyan a világban az Egyesült Államok számára, de a háborúkba belefáradt közvélemény ellenállása óvatosságra inti őket.