A németek a szabadságot igyekeznek is alaposan kihasználni, a legtöbben az utolsó munkanap estéjén összecsomagolnak, hogy már az első szabadnapot tervezett üdülésük helyszínén tölthessék, így szinte mindig szombattól szombatig nyaralnak.

Kezdetben két hét volt az évi szabadság ideje, majd - a gazdasági csoda idején - fokozatosan hosszabbodott, úgyhogy manapság egy átlagos német munkavállaló évente hat hetet tölthet szabadságon.

Mivel az ötvenes években az olasz és a francia, később pedig a spanyol és a görög tengerpartra is nagy számban érkeztek németek, az üdülők alkalmazkodtak a szokásaihoz, azaz szombattól szombatig adták ki a szobákat.

Időközben az utazási irodák is ehhez igazodtak, úgyhogy a jutányos kínálatok szinte kivétel nélkül a szombaton kezdődő hétre, illetve hetekre érvényesek.

Nem egy esetben a hét közepén alig néhány napra kivett szoba ára többe kerül mint az egy vagy két hetes üdülés, amely
szombattal indul.

Mindez persze a nyaralási időszak elején és végén óriási forgalmi torlódásokkal jár, ezt Németországban úgy igyekeznek némileg csökkenteni, hogy a különböző tartományokban
egymástól eltérő időpontban kezdődik az iskolai szünet, tehát a gyermekeikkel nyaralók is más és más időpontban kerekednek fel.

Ennek ellenére nem ritka, hogy egy-egy nagyobb
tartomány iskolaszünetének kezdetekor az Alpok felé tartó autópályákon 40-50 kilométeres forgalmi dugókkal kell megküzdeniük a délre tartó nyaralóknak. Mindez néhány héttel később, ugyancsak szombaton megismétlődik észak felé is.