1730-ban, London szívében, a Bank of England előtt különös látvány fogadta az arra járókat. Egy kereskedő kétségbeesetten próbálta megmagyarázni, hogy a nála lévő aranypénzek súlya pontosan annyi, mint a hivatalos értékük, ám az egyik banktisztviselő gyanakodva forgatta őket az ujjai között. És hogy mi volt ennek a látványosságnak az oka? A banki alkalmazott nagyon jól tudta, hogy ha valaki lereszeli az érmék szélét, attól még a pénz ugyanúgy néz ki, ám aranytartalma csökkent.

De miért az arany lett a világ pénzeinek egyik fő nyersanyaga? Azért, mert rendkívüli fém. Nem korrodál, nem porlad szét, hajlítható és vékonyra kalapálható anélkül, hogy értékét veszítené.

Éppen elég ritka ahhoz, hogy értékesnek számítson, de nem annyira ritka, hogy csak a legendákban létezzen.

Hiszen egy működő pénzügyi rendszerhez nem használhatunk olyan nyersanyagot, melyből csak néhány kiló áll rendelkezésre.

A lídiaiak már Kr. e. 600 körül rájöttek, hogy ha elektrumból (az arany és az ezüst természetes ötvözete) szabványosított érméket vernek, és ezt használják, akkor a kereskedelem sokkal egyszerűbbé válik.

Az egyiptomi fáraók sírjaitól a római császárok kincstárain át egészen a brit aranystandardig, amely 1717-től a világgazdaság alapköve lett, az arany mindenhol a stabilitást, a megbízhatóságot jelentette. És bár 1971-ben a Bretton Woods-i aranydollár-kapcsolat megszakadt, az arany ma is ott lapul a központi bankok trezorjaiban, mint az utolsó menedék, amikor a papírpénzbe vetett bizalom meginog.

Most ugorjunk a 21. századba, és vegyünk szemügyre egy újabb „pénzalapanyagot”, a bitcoint. Első pillantásra mintha egy modern aranyutánzat lenne, csak a bányászcsákány helyett szuperszámítógépekkel hozzuk a virtuális felszínre.

Mindkettőt a szűkösség teszi értékessé. Az arany geológiai korlátok miatt ritka, a bitcoin esetében pedig programsorok garantálják, hogy sosem lesz több belőle 21 milliónál.

Ahogy az aranyat nem uralhatták kormányok, úgy a bitcoin sem tartozik egyetlen központi bank fennhatósága alá. Sőt, még a gúnyneveik is hasonlóak. Keynes valaha barbár relikviának nevezte az aranyat, ma pedig egyes Nobel-díjas közgazdászok digitális őrületnek tartják a bitcoint. Mégis – a piac logikája szerint – ha elég sok ember hisz benne, akkor mindkettőnek értéke van.

Csakhogy a hasonlóságok csak a felszínt jellemzik. Ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy nagyon is eltér a két világ. Az arany kézzelfogható. Gyűrűként csillog, ipari alkatrészekben használják, szobrokon ragyog, és a jegybankok trezorjaiban pihen fizikai formájában. A bitcoin ezzel szemben tiszta matematika. Nincsen belőle ékszer, nem használható az iparban, kizárólag a blokklánc hálózatán belül létezik.

Az arany értéke több forrásból táplálkozik. Ipari felhasználás, ékszerek, jegybanki kereslet, befektetői vásárlások. A bitcoin értékét viszont szinte teljes egészében a befektetői bizalom és a spekuláció hajtja.

Az arany piaca hatalmas és kiforrott, napi 150 milliárd dollárnyi kereskedéssel, míg a bitcoiné „csupán” 20–30 milliárd körül mozog. És míg az arany évszázadok alatt bizonyította stabilitását, a bitcoin volatilitása még ma is három-ötször akkora.

A környezeti hatásokról sem szabad megfeledkezni. Az aranybányászat vegyi eljárásokkal, a bitcoin rendszer működtetése pedig elképesztő mennyiségű árammal jár. Igaz persze, hogy az aranyat elég egyszer kitermelni, míg a digitális aranynál az energia-felhasználás időben erősen növekvő trendet mutat.

De mit hoz majd a jövő? Nő vagy csökken a két eszköz különbözősége? Az arany lassan, de biztosan halad tovább a maga útján. A központi bankok várhatóan növelik majd a tartalékaikat, különösen ott, ahol a dollár befolyását csökkenteni kívánják. Kína és India kulturális kötődése, valamint az elektronikai ipar növekvő igényei továbbra is biztos keresletet jelentenek számára. Az arany marad a nyugodt, megbízható, kiszámítható befektetés.

A bitcoin ezzel szemben olyan, mint a mindig izgő-mozgó diák, aki minden félévben új ötletekkel áll elő. A felezési ciklusok négyévente új sokkot hoznak a piacra, az intézményi befektetők kereslete is folyamatosan változik.

Ugyanakkor a szabályozói szigorítások, a politikai tiltások és a technológiai kockázatok (gondoljunk csak a kvantumszámítógépek jövőbeli fenyegetésére) mind beleszólhatnak az árfolyamának alakulásába.

A történet a londoni pénzérméktől a szuperszámítógépekig komoly tanulsággal szolgál. Az arany, a fizikai stabilitás szimbóluma, amely túlélte birodalmak bukását és gazdasági rendszerek összeomlását, míg a bitcoin, a digitális világ új lakója, amelyet még mindig formál a szabályozás, a technológia és az emberi képzelet. A közös bennük csupán annyi, hogy értékük végső soron rajtunk múlik.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense