Kezdhetik számolni majdani tarifáikat az elektromos autókat ellátni kívánó szolgáltatók, mert

a hónap közepén életbe lép a terület fogalmait definiáló és árképzését leíró kormányrendelet.

Nem egyértelmű, hogy szabályozási oldalról ezzel minden feltétele adott lesz-e a fizetős áramtankolás startjának, de az biztos, hogy gyakorlati téren vannak még akadályok.

A fő gát a Világgazdaság információi szerint az, hogy az országban az ingyenesen szolgáltató áramtöltők egyelőre nincsenek felszerelve a számlázáshoz szükséges modullal, márpedig ezek pótlása jelentős ráfordítással jár. Ráadásul az autósok számára egyelőre vonzóbb az akkumulátort jobban kímélő, lassú házi töltés, az utcai gyorstöltők pedig még nem elég gyorsak. 

A szolgáltató és az e-autó-üzemeltető szerződhet a töltők használatának módjáról (helyéről, időtartamáról, áráról), az ilyen szerződéssel rendelkező autós eseti alapon is igénybe veheti a töltőt, minden egyéb kötelezettség nélkül. A szolgáltatónak meg kell határoznia azt a türelmi időt (percben), ameddig az autó a töltés után még a töltőnél tartózkodhat.

Az árképzésnek észszerűnek, könnyen és egyértelműen összehasonlíthatónak, átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie. Az eseti alapon történő töltés egység­ára lehet időalapú (forint/perc) vagy kapacitásalapú (forint/kilowattóra), de másmilyen is, ha a meghatározása megfelel az előbbi feltételeknek.