Ha valaki úgy gondolja a mai blogvilágban és az internetes sajtóban, hogy a "kommentelés" az egy új dolog, akkor le van maradva 150 évvel - hívja fel a figyelmet Balogh Zoltán. A Somlói Apátsági Pince tulajdonosa szerint lényegesen aktívabb kommunikáció folyt 150 éve, mint most.

Balogh Zoltán elmondta a Hordómintában: fontos és tanulságos megismerni a múltat, ebben sokat segít számára a régi Borászati Lapok példányainak átolvasása. Szerinte az 1800-as évek második felében a bortermelők és a kereskedők többet "kommenteltek", vagyis értekeztek a korabeli szaksajtóban, mint ma, beleértve az internet világát is!

A Balogh Zoltánnal készült interjút az InfoRádió bormagazinjának december 5-i adásában hallgathatják meg.

A somlói borászat honlapján érdekes szemelvényeket lehet olvasni a Balogh által átfésült Borászati Lapok oldalairól. Ezek egyikének címe ez: Egyesülésben rejlik az erő, 1878. "márczius" 25-én jelent meg.

A korabeli cikkben egyebek mellett ez olvasható: "Tekintsünk hazai borüzleti viszonyainkra! Általános pangás, lenyomott borárak, csekély vételkedv, szédelgés, pancsolás, a termelők roncsolt anyagi állapota.

Ezek jellemzik a magyar borüzlet jelen állását.

Naponkint küldenek be termelőink bormustrákat szerkesztőségünkbe elárusitás végett, mintha a "Borászati Lapok" szerkesztősége ügynök is lenne egyszersmind, vagy annyi idővel birna, hogy a mustrákat fővárosunkban colportálhatná!

No de ha néha olcsó s igen finom borokból küldenek be t. előfizetőink közül mustrát, veszek mégis annyi fáradságot magamnak, hogy néhány nagyobb borkereskedő czéghez vagy vendéglőshöz elviszem. Talán azt gondolják t. olvasóim, hogy akarnak Budapesten többet adni a legfinomabb első minőségű hegy termékéért 8-12 frtnál? Nincs reá eset. Vannak nálam 1830-iki és 1868-iki somlyai mustrák az előbbi ára 18frt., az utóbbié 25 frt. akónkint és daczára minden fáradozásaimnak nincs ember, ki e finom borokért e jutányos árt megadni hajlandó volna; Külföldre pedig mustrákat küldeni sok költséget okoz s czélhoz biztosan nem vezet.

Pedig tessék csak beülni egy vendéglőbe s két deciliter somlyait kérni, bárkinek jótállok, hogy 30 krt. fizet legalábbis. Hogyan lehet ez? Mindjárt elmondjuk. Veszi a vendéglős 8 frtért az uj somlyai bort, fejtés után 3/4 - 1 év múlva szolgál vele a publicumnak, mint ó-somlyaival s adja literét - a fentebbi árt véve alapul - 1 frt 50 krt., kap tehát egy akóért 84, azaz: nyolvannégy forintot, a mi ha 4 frt. egyéb költséget számitunk is akónkint a 8 frt. vételárhoz, 600% óriási nyereséget tesz. Igy - nem kell tehát a fővárosi borkereskedőknek s vendéglősöknek sem finom, annál kevésbé iskolázott bor; mert ezek vételénél valami kis hasznot kellene nyújtani a termelőknek. Megteszi a szolgálatot silányabb minőségű bor is, vagy talán a pancs is! Mert ha valami bor hasonlit a somlyaihoz - miért ne szolgálhatnák azt föl somlyai gyanánt, ha mindjárt Csömörön vették is 4 frt. 50 krért akóját!

Ott állunk tehát tisztelt bortermelőim ma, hol Francziaország bortermelői ezelőtt 40 évvel állottak - a lehető legrosszabb viszonyok közt! Hogy meddig uralkodik ezen viszás és kétségbeejtő állapot - nem tudjuk. Annyit, mégis tudunk, ha magunk, termelők nem segitünk bajainkon egyesült erővel, vállvetve: ugy ez állapot igen sokáig elhuzódhatik s borászatunk hosszas betegségének csendes halál lesz a vége. Már lapunk megelőző számaiban a főbb irányelveket, jövő magatartásunkra nézve leirtam, most csak a végrehajtás, a megindításra nézve szeretnék tüzetesebben reflectálni.

Borászati anomáliánkon segiteni lehet mi magunknak egyesülés által."