A német Handelsblatt értesülése szerint a berlini vezetés úgy látja, minden jel arra mutat, hogy Lagarde lesz Dominique Strauss-Kahn utóda.

Ennek azonban az az előfeltétele, hogy az 52 éves miniszter, aki korábban a Baker & McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda egyik vezetője volt, tisztázza magát egy három évvel ezelőtt nagy belpolitikai vihart kavart ügyben, amellyel összefüggésben alig egy hete, május 10-én hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolta meg az ügyészség.

A Handelsblatt online kiadásában megjelent beszámoló szerint a Lagarde-ot támogató washingtoni vezetés is úgy véli, hogy feddhetetlen személyiségre kell bízni a nemzetközi pénzügyi szervezet vezetését.

A francia ügyészság vádja szerint Lagarde az állam megkárosításával részesítette előnyben Bernard Tapie üzletembert. Tapie 1993-1994-ben adta el az Adidas sportszergyártó-céget az akkor még állami tulajdonú Crédit Lyonnais banknak.

Az adásvételből a cég értéke körüli vita, majd pereskedés lett, aztán 2007-ben Lagarde miniszterként úgy döntött, hogy nem hagyományos jogi úton, hanem a felek közti - úgynevezett magánbíróságon történő - megegyezéssel kell mielőbb lezárni az ügyet. Ennek értelmében az állam végül 285 millió euró kártérítés fizetett Tapie-nak.

A hatalmas polémiát kiváltó ügy miatt idén áprilisban szocialista politikusok fordultak az ügyészséghez. Az ellenzék kifejezetten a miniszter szerepének kivizsgálását kezdeményezte a kártérítés megítélésében.

Lagarde neve már jóval azelőtt felmerült az IMF jövőjével kapcsolatban, hogy kipattant a Dominique Strauss-Kahn csütörtöki lemondásához vezető botrány. Elemzők is a francia minisztert tartják a legesélyesebbnek. A Reuters hírügynökség csütörtökön bemutatott felmérése szerint a megkérdezett 56 elemző közül 32 vélte úgy, hogy Lagarde a legvalószínűbb Strauss-Kahn-utód. A második helyezett a török Kemal Dervis, akire csupán hatan tippeltek.

Christine Lagarde - aki a francia szinkronúszó bajnokságban egykor ezüstérmet szerzett - a Financial Times uniós pénzügyminisztereket rangsoroló listáján 2009-ben az első helyen végzett. Ellene szól azonban, hogy francia, hiszen az IMF eddigi 11 vezetője közül 4 volt francia, ami relatív túlsúlyt jelent. Ráadásul a 187 tagországot számláló szervezetben egyre többen követelik a szakítást a hagyománnyal, amely szerint az IMF vezetője európai (a Világbanké pedig amerikai).

Elsősorban feltörekvő ázsiai országok és egykori szovjet tagköztársaságok követelik az ENSZ 1945-ben létrehozott szervezetében hagyományos felosztás megváltoztatását.

Az IMF-en belüli erőviszonyok a következő vezérigazgató kiléte körüli vitáktól függetlenül is változóban vannak. A washingtoni székhelyű szervezet igazgatótanácsa tavaly novemberben hagyta jóvá a finanszírozási és szavazati arányok újraosztását, ami a nagy feltörekvő gazdaságok javára rendezte át a viszonyokat.

A finanszírozási kvótaarányok módosítása révén az Egyesült Államok és Japán után Kínáé lett a harmadik legtöbb szavazat az IMF kormányzótanácsában. Kína mögé sorolt Németország, Franciaország és Nagy-Britannia is, és az első tízbe került India és Brazília, Oroszország pedig a tizedikről a kilencedik helyre lépett előre.