Timothy Geithner pénzügyminiszter hétfőn bejelentette, hogy augusztus 2-ig visszatartja a szövetségi nyugdíjalapokba történő befektetéseket, hogy addig is megmaradjon az állam hitelképessége, és sürgette a kongresszust, hogy az Egyesült Államok erkölcsi hitele érdekében - és "elkerülendő az állampolgárokat érintő katasztrofális következményeket" - ismét emelje meg az "adósságplafont."

A republikánus honatyák azonban, számos demokratával kiegészülve ehhez a kormányzati kiadások jelentős csökkentését szabják feltételül.

A helyzet elemzők szerint Geithner dörgedelmes szóhasználata ellenére sem olyan súlyos, mint amilyennek tűnhet. Az "adósságplafon" szintjét a kongresszus szabja meg, amelyet átlépve a szövetségi kormányzat elvileg törvényesen már nem vehet fel hitelt. Az első ilyen limitet, az állam finanszírozásának gördülékenyebbé tétele érdekében 1917-ben szabták meg, 11,5 milliárd dollárban.

Korábban minden egyes állami hitelfelvételhez törvényhozási hozzájárulásra volt szükség. 1962 márciusa óta az "adósságplafont" 74 alkalommal emelték meg Amerikában, ebből tíz alkalommal 2001 után. A következő évtizedben hasonló lépésre legalább ennyiszer lesz szükség.

A honatyák rendszerint - és hallgatólagosan - akkor hajlandóak a plafont megemelni, amikor egyúttal kiadásnövelésről vagy adócsökkentésről is dönthetnek, de ugyanakkor adnak arra a látszatra, hogy ügyelnek a fiskális takarékosságra - írta a CNN Money.

Megfigyelők elképzelhetőnek tartják, hogy a honatyák augusztus 2-ig legalább egy olyan áthidaló megoldásba belemennek, amely lehetővé teszi, hogy a költségvetés a törlesztési kötelezettségek áthágása nélkül is ki tudja húzni a szeptember 30-án befejeződő pénzügyi év végéig.