Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat minimálbér-statisztikái a bruttó béreket, vagyis az adólevonás, illetve egyéb szociális hozzájárulások levonása előtti, havi összegeket tartalmazzák, mivel ezek az elvonások országonként eltérőek.

Akadnak olyan országok, ahol nincs törvényileg meghatározott minimálbér, vagy csak egyes iparágakban. 2010. januárjában az EU 27 tagországa közül húszban, valamint két tagjelölt országban - Horvátországban és Törökországban - védte a munkavállalókat törvényi bérminimum.

A legkevesebb Bulgáriában jár, ahol mindössze havonta bruttó 123 euró illeti meg a dolgozókat, míg Luxemburgban 1 683 euró a minimálbér. Ez tehát közel tizennégyszeres különbséget jelent. Hazánk az ötödik legalacsonyabb minimálbért fizeti az összehasonlításban szereplő országok közül. Hat országban (Nagy-Britanniában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Írországban és Luxemburgban) 1000 eurónál, vagyis bruttó 284 ezer forintnál is magasabb a havi apanázs.

Mennyit ér a pénzünk?

Ahhoz, hogy az árszínvonalbeli különbséget ki tudjuk szűrni az adatokból, vásárlóerő-paritáson kell figyelembe venni a béreket, amely megmutatja, hogy adott ország pénzének hány egysége rendelkezik ugyanakkora vásárlóerővel, mint a referencia valuta egysége. Ez a referenciavaluta lehet egy konkrét ország valutája, például USA dollár, de egy fiktív valuta is. Utóbbira példa az Eurostat által bevezetett PPS (Purchasing Power Standard), amelyet úgy definiáltak, hogy 1 PPS vásárlóereje azonos legyen 1 euróéval az EU egészének szintjén.

PPS-ben számítva az országok minimálbérei közötti különbség kisebb, de még így is hatszoros az eltérés a két véglet, Bulgária és Luxemburg bérei között.

Az átlag két és félszer többet keres

Önmagában a minimálbér nagysága keveset árul el arról, miként lehet belőle megélni, azonban valamivel közelebb kerülhetünk a válaszhoz, ha megnézzük, hogy az adott országban dolgozók bruttó átlagbéréhez képest mekkora összeget kapnak a munkát keresők.

A legtöbb országban a bérminimum összege a bruttó bérek átlagának felét sem éri el, hazánkban azonban még a negyven százalékát sem teszi ki.

Máltán, Luxemburgban, Belgiumban és Franciaországban a minimálbérek megállapítása indexálás útján történik, vagyis a fogyasztói árak emelkedését követi, Belgiumban évente akár többször is - legutóbb május elején határoztak meg új bérminimumot. Ezt a módszert az EKB és független közgazdászok is többször bírálták már, mondván, az infláció felgyorsításához vezet.

A többi országban vagy a kormány által előre jelzett infláció alapján változtatják az összeget, vagy a szociális partnerekkel történő tárgyalás útján határozza meg a kormány.

Továbbra sincs minimálbér Németországban, de Cipruson, Dániában, Svédországban, Finnországban, Norvégiában és Olaszországban sem védik ilyen formában a dolgozók jogait. Itt a leggyakrabban kollektív szerződések szabályozzák a legkisebb adható bér összegét.

Hazánkban a minimálbért minden évben a kormány állapítja meg, amit természetesen hónapokig húzódó tárgyalások előznek meg a munkaadó és munkavállalói oldal érdekképviseleteivel.

1998 óta évi átlag 13 százalékkal emelkedett nominálisan a minimálbér összege, szám szerint 19 500 forintról 69 000 forintra, ezzel az egyik legdinamikusabb emelést végrehajtó országok közé tartozunk.

Hasonló, két számjegyű béremelkedés volt megfigyelhető a kétezres években, azokban az országokban, ahol továbbra is a legalacsonyabb a minimálbér vásárlóereje: Bulgáriában (14,4 százalék), Litvániában (15,7 százalék) és Romániában (27,9 százalék).

Természetesen reálértékét tekintve korántsem volt ilyen jelentős a bérek emelkedése, hiszen az árszínvonal is emelkedett, azonban a hazai bérek még ezt is meghaladták, évi átlagos 6,8 százalékkal. Az EU-15 tagállamaiban, valamint Máltán és Szlovéniában ezzel szemben kevesebb, mint 3 százalékkal emelkedtek a reálbérek, sőt akad olyan ország is (Belgium, Görögország), ahol az infláció meghaladta a minimálbérek emelkedési ütemét.