A glória nem más, mint az égitesttel ellentétes oldalon megfigyelhető légköroptikai jelenség. Akkor látható, ha az észlelő árnyéka egy, a Nappal ellentétes irányban lévő felhőre, vagy ködrétegre vetül (például hegyen, vagy repülőgépen). Az árnyék körül ilyenkor színes gyűrűk jelenhetnek meg. Közülük a legbelső ív kékes, ezt zöld, sárga, majd vörös ívek veszik körül. A gyűrűk egymás után többször megismétlődhetnek.

"Ezt a fantasztikus légköroptikai jelenséget tapasztalhattam meg, életemben először. Egy markáns hidegfront közelítette meg a Máramarosi-havasokat, épp amikor arra jártunk. Éjjel csak úgy csapkodtak a villámok közelünkben, kb. 5 órán keresztül tartott a felhőszakadás, jég is esett. Mire távozott, már kezdett világosodni (hajnali 4 óra volt).

Sűrű köd lepte be az egész vidéket. 3 órán keresztül nem volt semmi változás, csak 7 óra tájt kezdte el oszlatni a nyári napfény a ködfelhőket. Felérve a fő hegygerincre, ahol az ukrán-román határvonal húzódik, a szó szerint viharos, tomboló szél repítette a felhőket a szakadék irányába.

A szakadék felett a köd rögtön feloszlott, és a nap pontosan keletről a nyugati égtáj felé sütött, ahol még ködfelhők voltak. Pont ekkor, az ukrán-román határon kezdett el megjelenni a glória-jelenség. Mikor felértem a Pip Iván hegycsúcsára, 1938 méter magasra, ez a lenyűgöző, ritka jelenség még jellegzetesebbé, színesebbé vált. 1-2 perc elteltével már nyoma veszett, és zavartalan napsütés uralta a tájat." - számolt be Krisztián.

További fotók az Időkép oldalán.