Ennek az a veszélye, hogy a betegek vagy nem kapják meg azt a megelőző ellátást, amelyre szükségük volna, vagy fölöslegesen szednek gyógyszereket - hangzott el egy előadásban az Amerikai Szívszövetség tudományos ülésén.

Az emberek annál nagyobb eséllyel kapnak infarktust, minél több kockázati tényező érvényesül életükben. A legfontosabb rizikófaktorok a dohányzás, a nem megfelelően kezelt magas vérnyomás, a cukorbetegség, az emelkedett koleszterin, a súlytöbblet és a mozgáshiány.

A II. világháború után az amerikai szívgyógyászok egy kisváros, Framingham lakóit megkérték arra, hogy vegyenek részt rendszeres kardiológiai vizsgálaton, ugyanakkor részletes beszámolót is írjanak arról, mit esznek és isznak, mennyit mozognak. Ma már a harmadik generáció sorsát követik nyomon a városban, és a felmérés révén alapvető ismeretekhez jutottak a szív- és érbetegségekről.

Az ottani adatok alapján született meg az rizikópontrendszer, amely világszerte a legtöbbet használt kockázati értékelés. Ennek segítségével, nagy eséllyel megjósolható, hány százalék a kockázata a vizsgált személynek, életében tíz éven belül bekövetkezik-e valamilyen súlyos szív- és érrendszeri esemény, azaz infarktus, agyi katasztrófa vagy szívhalál.

Milan Gupta és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy a kanadai háziorvosok mennyire veszik figyelembe a pontrendszert, amellyel fölmérhetik betegeik kockázatát, hogy aztán annak megfelelően kezeljék őket egészségük biztonságos megőrzése érdekében. A kanadai egészségügyi nyilvántartásból 3015 nő és férfi besorolását ellenőrizték, majd vetették egybe a háziorvos adta pontokat a nemzetközi ajánlás szerinti osztályozással.

A gond ott kezdődött, hogy a kanadai háziorvosoknak csupán egyharmada vette figyelembe az országban is ajánlott framinghami értékelést a kockázati tényezők tekintetében. A kutatók enyhén szólva is bizarrnak találták, hogy a doktorok 15 százaléka egy laboratóriumi lelet, a C-reaktív protein meghatározása alapján döntötte el, hogy a körzetébe tartozó személy milyen kockázatú.

Összességében a családorvosok a betegek kétharmadát pontatlanul sorolták be a kockázati csoportokba. A kutatók szerint ez az igazi kockázat.