Az őskori bika, amely a "keresztségben" a Bos buiaensis nevet kapta, elképesztő méretű szarvakkal büszkélkedhetett. Koponyája több száz töredékére egy olyan régészeti lelőhelyen bukkantak, ahol az őskori ember maradványai is előkerültek - olvasható a Discovery Channel (http://news.discovery.com) hírei között.

"Arra természetesen nincs bizonyítékunk, hogy a korai ember évmilliókkal ezelőtt terelgette az ősi szarvasmarhanyájakat, ám ugyanazon az élőhelyen osztoztak, és a marhahús minden bizonnyal szerepelt őseink étrendjében" - hangsúlyozta Bienvenido Martinez-Navarro, a spanyol Rovira i Virgili Egyetem paleontológusa, a Quaternary International februári számában publikált tanulmány vezető szerzője.

Az egymillió éves koponya lehet az összekötőkapocs a Bos nemzetség korábbi, afrikai, valamint a későbbi, eurázsiai ága között.

Sandra Olsen, a Pittsburghi Természettudományi Múzeum antropológusa szerint a Bos buiaensis elképesztő hasonlóságot mutat Szaúd-Arábia nyugati részén talált őskori bikaábrázolásokkal. Ezeket azon útvonal mentén lelték meg, amelyen keresztül az ember kirajzott Afrikából.

"A sziklavéseteken rendkívül hosszú szarvú bikákat ábrázoltak az őskori művészek. Az ábrák azt is megmutatják, hogy miként vadászott az ember íj, nyílvessző és kutyák segítségével" - emelte ki Sandra Olsen, hozzátéve, hogy az őskori petroglifák más olyan állatokat is ábrázolnak - oroszlánokat, hiénákat, gepárdokat -, amelyek úgyszintén ezen az útvonalon hagyták el Afrikát.