Nancy Bell, a Washingtoni Állami Egyetem kutatója kis viccmesélő csoportot toborzott, amelynek tagjai egy pocsék faviccet meséltek el kétszáz járókelőnek. Csak a válaszolók fél százaléka tartotta egyértelműen rossznak a poént, harmaduk pedig kifejezetten viccesnek találta azt.

A vicc a következő volt: "Mit mond a nagy kémény a kis kéménynek? - Semmit. A kémények nem beszélnek."

A válaszolókat az utcán szólították le, és följegyezték a reakciójukat. A legtöbben - 37 százalék - nevettek a viccen, az emberek 32,3 százaléka pedig csak annyit mondott, hogy "ez nem olyan nagyon vicces".

A harmadik helyen végeztek azok, akik egy "okéval" intézték el az egészet. Majd következtek azok, akik visszakérdeztek: "Sokat ivott?" Õk a válaszolók 8,1 százalékát tették ki.

Csupán az emberek 6 százaléka rázta a fejét vagy forgatta meg a szemét, és fél százalékot tett ki azok aránya, akik fájdalmasat nyögtek a favicc hallatán.

Az egyedül sétálók jobbnak találták a viccet, mint a házasok, a fiatalok pedig kritikusabbak voltak, mint az idősebbek. Bell szerint a társadalmi helyzet meghatározónak bizonyult a válasznál. Akik mások társaságában hallgatták a poént, azok sokkal visszafogottabban, megfontoltabban reagáltak, mint az egyedülállók.

Richard Wiseman, a hertfordshire-i egyetem professzora szerint lehet, hogy a többség is csak meglepetésében nevetett, mivel jó poénra számítottak, de rosszat kaptak.