A középkorban élt püspökök - akik 1209 és 1360 között hunytak el - földi maradványaira a galloway-i Whithorn zárda feltárásakor bukkantak rá.

A szakértők abban korábban is biztosak voltak, hogy a férfiak egykor magas rangú papok lehettek, személyazonosságuk azonban mindeddig talány volt.

A maradványokat nemrégiben szénizotópos kormeghatározási vizsgálatnak vetették alá, amelyből kiderült, kik is voltak valójában.

Püspökök a múltból

A Whithorn zárda területén helyezték örök nyugalomra az 1235-ben elhunyt Valter püspököt, Henry-t, aki 1293-ban távozott az élők sorából, Mihályt, aki 1359-ig élt és Tamást, akit 1362-ben ragadott el a halál.

Ugyancsak sikerült azonosítani Gilbert püspököt, akinek élete 1253-ban ért véget, valamint az 1355-ig élt Simon püspök.

A szakértők feltárták a központi sírhelyet is, amelyet kétszer is felhasználtak, eredetileg azonban János püspök végső nyughelye volt 1209-től.

Sok hal, sok hús

A modern technológia segítségével azt is sikerült megállapítani, hogy a püspökök valószínűleg Dél-Skóciából, esetleg Cumbriából származtak.

A kutatóknak azt is sikerült megállapítaniuk, mit ettek röviddel haláluk előtt az egyházi vezetők: kiderült, hogy sok halat és húst fogyasztottak.

A sírokban a régészek a püspökök egyes ruhadarabjait, ékszereit is megtalálták: előkerült többek között egy pásztorbot, amely 1175 körül készülhetett, több ezüstből készült edény, valamint egy főpapi gyűrű.

Ez egy ritka lehetőség volt, hogy felépítsük az elméletet arról, hogyan éltek és haltak meg Skócia nagyhatalmú papjai a középkorban - mondta a vizsgálatokat végző Historic Scotland szervezet munkatársa, Peter Yeoman.