Míg a Fidesz szavazóinak 80 százaléka saját magát konzervatívnak gondolja, addig a Tiszánál ez 23 százalék – emelte ki a Republikon friss kutatási eredményei közül Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Szerinte tehát a konzervatív-jobboldali besorolás alapvetően a Fideszhez kapcsolódik; a Fidesz régóta építi a „mi vagyunk a jobboldal” politikai krédóját, sőt időnként Orbán Viktor pártelnök egészen a „szélsőjobbig kimegy ezzel”, ugyanakkor a Tisza egyáltalán nem mutat egyértelmű vagy egyszínű politikai közösséget.

„A választói 23 százaléka mondja konzervatívnak magát, ehhez képest a Fidesznél ez 80. A tiszások 18 százaléka baloldalinak tartja magát, a Fidesznél ez 2 százalék, tehát nagyon nagy a különbség. A Tisza-tábor 28 százaléka liberális, ami a magyar társadalomnak összesen 17 százaléka, a Fidesz-szavazóknál ez 1 százalék; és 15 százaléka pedig zöldnek, a Fidesznél ez 5 százalék” – részletezte.

A választások előtt végeztek egy ugyanilyen kutatást, akkor is ugyanezek az eredmények jöttek ki, ebből pedig az következik, hogy

a Tiszának tényleg „koalíciós szavazóbázisa van”, ahol a konzervatívok, a liberálisok, a baloldaliak és a zöldek is megférnek,

utóbbiak magas aránya a fiatalok nagy számú, tiszás elkötelezettségét jelentheti.

A kutatásból az is kiderül, hogy

az ügynökakták valamilyen mértékű nyilvánosságát 69 százalék támogatná,

amit Horn Gábor szerint az magyarázhat, hogy egy lezáratlan kérdésről van szó, illetve hogy mindenben teljes változásigényt fejeztek ki az emberek április 12-én, „néhány dolgot próbáljunk már végre lezárni” akkor is, ha nem tudni, pontosan miről van szó. Márpedig a fiatalokat alig érinti és érdekli az ügynökkérdés, de érzik, hogy egy lezáratlan ügyről van szó. Persze míg a tiszások 9 százalék nem bolygatná a kérdést, a Fidesznél ez az arány 36 százalék, vagyis mennek az emberek a pártok után; a tiszások 50 százaléka mondja, hogy teljes nyilvánosság kell, ugyanez a Fidesznél 19 százalék.

Horn Gábor azért rámutatott arra is, hogy a fideszes szavazóknak is a relatív többsége, 39 százaléka azt mondja, hogy vagy teljesen, vagy legalább a közszereplőkre nézve nyilvánosságra kéne hozni az ügynökaktákat, és csak 36 százalék, tehát a relatív kisebbség mondja, hogy nem; a Tiszánál ez teljesen egyértelmű és világos, összesen 82 százalék mondja azt, hogy vagy teljesen vagy legalább a közszereplőknél ezeket végre nyilvánosságra hozni, le szeretnék zárni ezt a kérdést.

A kutatás szerint a megkérdezettek 41 százaléka egyébként támogatná a teljes nyilvánosságot, míg 28 százalék csak a közszereplők aktáit tenné hozzáférhetővé. Hogy emögött mi húzódhat meg, arról azt mondta,

lehet félelem a társadalom egy részében, hogy olyanok is belekerülnek a teljes nyilvánosságba, akiknél nem tudjuk vagy nem lehet kellően körbejárni az okokat.

„Nyilvánvaló, hogy itt az ügynökakták nyilvánosságánál nagyon fontos az a fajta edukációs folyamat, hogy megtanuljuk, miről is van szó, hiszen olyanok is belekerülhetnek itt a listába, akik maguk akár csak megkeresettek voltak, nem vettek részt, akiket zsaroltak, akik kiszolgáltatott helyzetben, a családjuk védelmében, a munkájuk védelmében, vagy akár a szexuális szokásaik okán kerültek olyan helyzetbe, hogy nem tudták visszautasítani annak idején a visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatokat. Tehát nagyon lényeges, hogy amikor szembenézünk azzal, hogy ki mi volt 1990 előtt, akkor azért tudjuk azt, hogy ezek nagyon sokféle utakon-módokon kerülhetett az ember olyan helyzetbe, hogy felkerült egy ilyen ügynöklistára, és nagyon különböző, hogy mit tett utána” – húzta alá.

Szerinte különösen fontos az, hogy mely tartótisztek vezényelték az egész ügynöklistát, az ügynökök sok tízezres hálózatát, ezekre i scsak most fog válasz érkezni.

A cikk Janovitz Bálint interjúja alapján készült.