Az elmúlt években megszaporodtak a kullancslegyek (Hippoboscidae) hazánk erdőségeiben, amit semmi sem bizonyít jobban, mint a túrázók egyre gyakoribb beszámolói a lecsaphatatlan élősdik zavargásáról – írja a turistamagazin.hu.

A kullancsokra hasonlító rovarok nem véletlenül kapták a nevüket, ugyanis madarak és emlősök vérszívó külső parazitái. Egyes fajok röpképesek, mások csak csökevényes szárnyakkal rendelkeznek, esetleg egyáltalán nincsenek is szárnyaik. De olyan is van köztük, amelyik a gardaállatra érve eldobja szárnyait és élete hátralévő részét annak szőrzetében vagy tollazatában éli le.

A kullancslegyek igen masszív felépítésűek, nehéz őket lecsapni, lábaik pedig kifejezetten kapaszkodáshoz fejlődtek.

Nevüket legjellemzőbb gazdaállatuk után kapták, a hazai erdőségekben így leggyakrabban a ló- és szarvas-kullancsléggyel lehet találkozni. A legfélelmetesebb talán a 6-9 milliméteresre növő ló-kullancslégy, aminek gyakorlatilag meg se kottyan, ha az ember rácsap. A lovakon kívül a szarvasmarhán is megtelepszik, embert viszont ritkán szemel ki magának gazda gyanánt.

A másik Magyarországi röpképes faj, amivel egyébként az ember gyakrabban találkozhat, a szarvas-kullancslégy. Ez kicsit kisebb az előző fajnál, 5-7 milliméter hosszúra nő meg. Jelenléte olykor tömeges, csak úgy söpörni lehet túra közben az ember ruhájáról őket. A szarvas-kullancslégy kevésbé szívós, mint a ló-kullancslégy, ujjaink között is megölhetjük, viszont gyakorlatilag hangtalanul repül, és ha megtalálta a gazdaállatát, akkor eldobja szárnyait, és belefúrja magát a gazda bőrébe. Mivel a teste vékony és rugalmas, komplikált egyben eltávolítani.

Vérszívásukkal mikrobiális élősködőket is terjeszthetnek, marásuk után több napig tartó fájdalmas, viszkető duzzanat is maradhat.

Veszélyes betegséget okozó kórokozók terjesztése nem jellemző, bár volt már rá leírt példa is.

Keve Gergő, az Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai és Állattani Tanszékének, illetve a HUN-REN–ÁTE Klímaváltozás: Új Vérszívó Paraziták és Vector-borne Kórokozók Kutatócsoportjának munkatársa a lapnak elmondta, a kullancslegyek (és köztük a kérdéses két faj) régóta tagjai a magyarországi faunának, a múlt században is aktívan foglalkoztak velük hazai kutatók. A kullancslegyek (elsősorban az emlősöket preferáló fajok) elszaporodását megfelelő mennyiségű információ híján nehéz a klímaváltozással konkrét összefüggésbe hozni, de valószínű, hogy a két folyamat összefügg.

A szakértő szerint az ember nem tipikus gazdája a kullancslegyeknek, de általánosságban elmondható, hogy vérszívás céljából csípnek, naponta többször is. Legtöbbször az egészségügyi jelentőségük kimerül a zavaró jelenlétük okozta stresszben.

A ló-kullancslégy emberre veszélyes kórokozóként a Q-lázat okozó Coxiella burnetii baktériumot terjesztheti.

Az erre hajlamos emberekben nagyon ritkán kialakulhat anafilaxiás (allergiás) reakció a csípést követően, erről minimum egy hazai esetet már feljegyeztek.

A szarvas-kullancslégy embereken leggyakrabban a hát felső részén és a fejbőrön szeretnek táplálkozni, tehát bemászhatnak a ruha alá és a haj közé. Csípésük után jelentkezhet dermatitis: a kezdeti csípés alig észrevehető, majd tipikusan három napon belül egy piros kemény duzzanat jelenik meg a bőrön. Az ezzel járó intenzív viszketés 2-3 hétig tart, de a duzzanat akár (ritkán) egy évig is perzisztálhat. A háttérben valószínűleg egy baktérium áll, a Bartonella schoenbuchensis.

Anafilaxiás reakció itt is előfordulhat, de ez az előző légyhez hasonlóan ez itt is az ember egyedi érzékenységétől függ.

Vannak más, jelentős, embereket is megbetegíteni képes kórokozók, pl: Nyugat-nílusi láz vírusa, amelyeket kimutattak már kullancslégyből, de egyelőre nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy ezeket közvetíteni is tudják, azaz lehet, hogy csak fertőzött gazdán táplálkozott korábban a kullancslégy, és ezért találták meg benne a kórokozó DNS-ét – magyarázta a szakértő.

Keve Gergő szerint további fajok is előfordulhatnak már nálunk, így a környező országokban már előforduló kutya-kullancslégy (H. longipennis) és egy további szarvas-kullancslégy faj (L. fortisetosa) is. Ezek azonban nem veszélyesek az emberre, jelenlétük véletlen következménye is lehet.

A legtöbb kullancslégyfaj késő nyáron/kora ősszel a legaktívabb, de előfordulhatnak szinte az egész évben – a fagyos napokat leszámítva.

A szakértő védekezés terén leginkább a megfelelő ruházatot javasolja: jól záró hosszú nadrágot és hosszú ujjú felsőt. Ez egyébként a nagyobb egészségügyi kockázatot jelentő kullancsok miatt is javasolt.