„A logopédia legtipikusabb területe a pöszeség. Magam is megéltem, hogy amikor az unokáim nem mondták ki a szavakat, ahogy kell, beleestem abba a hibába, hogy olyan aranyos, meg is nyugtattam a lányomat, hogy ez még abban az időszakban van, amikor nem probléma. Ha azonban a gyerek ötéves kora körül még mindig pösze, javallott a logopédus felkeresése, hogy a hangzókat helyretegye, mert később problémát okozhat, nem azt írja le, amit kimond” - figyelmeztetett a klinikai logopédus.

Varga Sarolta hozzátette: „dadogás esetén más a helyzet. A két-három éves korban megjelenő élettani dadogás el is múlhat. Nem jó azt mondani a gyereknek, hogy ne dadogjon, a saját beszédpéldánkon keresztül van esély, hogy helyreáll. De ez jelzi is, hogy a későbbiekben probléma lehet: a pubertás kor kezdetén vagy később, ha a stresszes helyzetbe kerül a fiatal felnőtt, előjöhet. Hadarást direkt terápiával, beszédtechnikai gyakorlatokkal lehet helyretenni és kialakítani a beszéd struktúráját. Nagy odafigyeléssel nagyon jók a terápiás kilátások.”

Probléma esetén a szakember területi logopédusi hálózat, illetve az óvodai, iskolai logopédus megkeresését javasolja.