Az ügyészség szerint az 1956-os forradalom leverése után Biszku Béla tagja volt az állampárt egyik vezető testületének, amely létrehozta és irányította az úgynevezett karhatalmat, amely az állampárt hatalmának jogellenes eszközökkel történő erőszakos megtartását és megerősítését szolgálta és ennek érdekében kegyetlen leszámolásokat, megtorlásokat hajtott végre.

A vádirat kitér arra, hogy a fegyveres alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el; például 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál lezajlott "vörös zászlós" tüntetésen hárman vesztették életüket, két nappal később Salgótarjánban pedig a karhatalmisták és szovjet katonák lövéseitől negyvenhatan, köztük nők, gyerekek, egyikük csupán 10 éves volt.

Biszku Béla az ügyészség szerint azért nem intézkedett a felelősségre vonás érdekében, mert a polgári lakosságra leadott sortüzekkel elkövetett emberölésekre a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást.

Az ügyész kedd délelőtt másfél órás perbeszédében azt fejtegette, hogy a vádbeli időszakban minden hatalom forrása az állampárt volt, amelynek vezetésében a vádlott is részt vett, a karhatalmat pedig Horthy Miklós 1919-20-ban véres megtorlásokat elkövető tiszti különítményeseinek mintájára hozták létre, célja a megtorlás, a hatalom megszilárdítása és a munkástanácsok szétverése volt.

A sortüzek kapcsán az ügyész "ideológia tűzparancsról" beszélt, azaz a karhatalom létrehozásának módja és irányítása miatt a karhatalmistákban olyan érzés keletkezhetett, hogy jogszerűen nyithatnak tüzet fegyvertelen civilekre.

Az ügyész perbeszéde végén az egyik áldozat a perben tanúként meghallgatott hozzátartozóját idézte, aki szerint "a bűnt igenis meg kell nevezni".

A keddi tárgyalás a védőbeszédekkel folytatódik, azt követően az utolsó szó jogán még felszólalhat Biszku Béla, utána hirdethetnek elsőfokú ítéletet.