A Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Wallenberg Emlékbizottság rendezvényén a helyettes államtitkár - aki egyben evangélikus országos felügyelő - rámutatott: a sokféle történelmi személyiség, "ez a színes arcképcsarnok mind mi vagyunk", hibákkal, bűnökkel és jó cselekedetekkel együtt.

Mint mondta, a korábban fajvédő politikust, Bajcsy-Zsilinszky Endrét a nácik ölték meg, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész pedig a holokauszt idején zsidó embereket mentett, és 1945 után is pártfogolta a kommunista rendszer üldözötteit. Wallenberg személyében nemcsak azt az embert láthatjuk, aki a vészkorszak idején embereket mentett, hanem a kommunizmus áldozatát is - tette hozzá.

Prőhle Gergely hangsúlyozta: "helyesen tesszük, hogy az államot és az egyházat elválasztjuk egymástól, (...) mégis meg kell állapítanunk, hogy vannak olyan ügyek, amelyek esetén az állam és az egyház érdekei egybeesnek", a Wallenberg-megemlékezés ilyen alkalom, sőt "Wallenberg ügye messze túlmutat a kontinensen is".

Megemlítette, hogy Európában "az állami lét a zsidó-keresztény kultúrára épül", és ez is azt jelenti, hogy sokszor egybeesnek állam és egyház érdekei.

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke elmondta: "szükségünk van arra, hogy helyet találjunk magunknak Wallenberg mellett". A református püspök utalt arra, hogy a második világháború után nem sokkal Pátzay Pál elkészítette ugyan Wallenberg szobrát, de azt másnapra virradóra ismeretlenek megrongálták, és a sérült szobor Debrecenbe került.

Emlékeztetett arra, hogy az 1950-es évek első felében a hortobágyi lágerekbe száműzött emberektől elvették a személyazonossági igazolványukat. Ehhez kapcsolódva megjegyezte, amit Wallenberg tett, azt üzeni, hogy "az ember méltósága, személyazonosságának megőrzése minden körülmények között (...) keresztény kötelesség".

Megállapította, hogy a rendezvénnyel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minden dolog, "ami Istentől elrendeltetett, helyére kerüljön".

Anna Boda, Svédország magyarországi nagykövetségének ügyvivője kiemelte: Wallenberg Magyarország történelmének legsötétebb időszakában érkezett ide, és elszántságával több mint tízezer embert mentett meg. Hangsúlyozta: a holokauszt borzalmait soha nem szabad elfelejteni, és azt a tudást, hogy mi történt a holokauszt alatt, tovább kell adni a következő generációknak. Felhívta a figyelmet arra, hogy amíg antiszemitizmus és diszkrimináció létezik, addig Wallenberg munkája még nem teljes, éppen ezért a társadalmi párbeszédre továbbra is szükség van.

Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete beszédében kiemelte: Wallenberg munkásságát Izrael a Világ Igaza-díjjal ismerte el, rajta kívül pedig több mint 23 ezer olyan embert tüntettek ki, akik nem zsidó létükre mentették a vészkorszak idején zsidó embertársaikat. Mint mondta, az izraeliek "felülemelkedtek a bosszúvágyon", és díjjal jutalmazzák "azt a relatív kevés embert", akik embereket mentenek. A díjalapítás bizonyítja, hogy "párbeszédben vagyunk", és "nem a bűntudatkeltésről beszélünk, hanem a kollektív felelősségről" annak érdekében, hogy "ami velünk megtörtént, az soha ne történhessen meg más kisebbséggel" - fogalmazott.

A köszöntők után Martin Modeus svéd evangélikus püspök előadásában megemlítette: "Wallenberg személye lenyűgözi az embereket", ennek ellenére alig tíz éve van szobra Svédországban, és tevékenysége a tankönyvekben is alig szerepel.

Az emlékülésen előadást tartott Horváth Erzsébet, a református egyház zsinati levéltárosa, továbbá Gombocz Eszter főiskolai tanár, majd a rendezvény végén Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök felolvasott egy svéd imádságot.

Az eseményen megjelent mások mellett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Jákob János protestáns tábori püspök, Román István főrabbi és Szita Szabolcs, a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpont vezetője.

Az emlékülés előtt koszorúzást és imádságot tartottak Raoul Wallenberg budapesti szobránál.