A romákkal kapcsolatos média-megjelenésekről az elmúlt másfél évtizedben több átfogó kutatás is készült, közülük Bernáth Gábor és Messing Vera 1998-ban készített "Vágóképként, csak némában" című tanulmánya a legismertebb.

A két szakember több mint tíz évvel ezelőtti - valamint a 2001-ben és 2006-ban megismételt - megállapításai és a Kisebbségi és Emberi Jogi Alapítvány (KEJA) napokban zárult médiakampányának részeként ismertetett tanulmánya alapján megállapítható: a hátrányos helyzetű emberek, főként a romák média-megjelenése az eltelt évek alatt szinte alig változott.

Az ezredforduló előtt romákkal kapcsolatos híradások főként helyi konfliktusokkal, bűnesetekkel vagy politikai eseményekkel, szociális kérdésekkel összefüggésben keletkeztek, de az elmúlt másfél év eredményeit figyelembe véve is hasonló eredményeket állapítottak meg a kutatók.

Rácz Andrea, a fiatal társadalomkutatók támogatására létrejött Rubeus Egyesület elnöke - aki a KEJA felkérésére a romák társadalmi helyzetével és médiareprezentációjával kapcsolatos idei kutatást vezette - elmondta: felméréseik szerint a lakosság 65,6 százaléka bűnözőként, 60 százaléka szegényként látja a televízióban a cigányokat, míg munkásként, politikusként vagy vállalkozóként alig 12 százalék. Hozzátette: a megkérdezettek többségének véleménye szerint az utóbbi évtizedben az általános társadalmi megítélés változtatására, a diszkrimináció visszaszorítására irányuló törekvések kevés sikerrel jártak.

A kutatás kitért arra is, hogy az emberek kétharmada elégedetlen a romák munkaerő-piaci, társadalmi és gazdasági helyzetével, valamint jövőbeli kilátásaival. A felmérés szerint 87 százalék úgy véli, maguk a romák tudnak hozzájárulni leginkább a cigánysággal szembeni diszkrimináció csökkentéséhez, de 80 százalék fölötti az eredmény e tekintetben az oktatási intézmények, civil szervezetek, munkahelyek, helyi önkormányzatok és a média vonatkozásában is.

A személyesebb, az élethelyzetet és problémát részletesebben bemutatni képes médiaeszközökről gondolják a legtöbben, hogy pozitív hatásuk lehet a diszkrimináció csökkentésében.

Pozitívabb kép kell

Puporka Lajos, a KEJA vezetője, aki tavaly februárban "Hozzáadott érték" címmel uniós támogatásból megvalósult médiakampányt indított televíziókban, rádiókban, az internetes és nyomtatott sajtóban a diszkrimináció ellen, azt mondta: évek óta mindenki tudja, mi a probléma, de valós lépés nem igazán történt.

A médiaszakember, aki egy évtizede több televíziós és rádiós programot, hátrányos helyzetűeknek médiaképzést és más uniós projektet vezetett, úgy véli: ahhoz, hogy a már elindított változások folytatódjanak, hatékonyak legyenek, sokkal több és erősebb pozitív képeket kell sugároznia a médiának a hátrányos helyzetű emberekről, és tudatosítani kell a cigányokban is, hogy mindenkinek megvan az esélye a sikeres életre.

Véleménye szerint nem vágóképként, hanem az általános társadalmi problémák kezelése mellett valós, bizonyos helyzetekben a megoldást nyújtó szakemberként kellene bemutatni hír- és magazinműsorokban cigányokat, és példaként orvosokat, jogászokat, műszaki, oktatási és társadalompolitikai szakembereket említett.

Bernáth Gábor viszont szerint az elmúlt 10-15 évben volt némi előrelépés, és a médiaszakember az MTI-nek nyilatkozva az emberi jogi, a romákkal kapcsolatos diszkriminációs esetek nyilvánosságát emelte ki. Megjegyezte, ezen ügyek nyilvánosságra kerülése mára visszaesőben van, s ennek okát abban látja, hogy meggyengült a roma önszerveződés, megszűntek azok az erős polgárjogi szervezetek, amelyek kézben tartották ezeket az ügyeket.

A kutató, aki a Roma Sajtóközpont igazgatója is, azt mondta: a romákkal kapcsolatos média-megjelenés fordulópontnak számít a 2006-ban történt olaszliszkai gyilkosság, valamint az, hogy a cigányellenesség megjelent a mindennapok közbeszédében, a politikai kommunikációban és a döntéshozó testületekben.

Hozzátette: bár a média-megjelenés bővült a szórakoztató műsorok és a tehetségkutató versenyeknek köszönhetően, de szerinte ez a "zárt vagy celebvilág" önmagában nem segít, ezért a romákat a mindennapi életünk részeseiként, a társadalom egyenrangú tagjaiként kellene bemutatni. Példaként a tavaly októberi vörösiszap-katasztrófával kapcsolatos beszámolókat említette, amelyek a bajba jutott devecseri cigányokat ugyanolyan károsultakként, azonos sorsú emberekként mutatták be.

Bernáth Gábor azt mondta: ha az üzleti szféra megtalálná a cigányokat - és szerinte volna is mivel -, nagymértékben javulna a cigányokról kialakított kép akár a reklámokon, akár a könnyű műfajokon keresztül.