Tarlós István a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél tartott szombati fővárosi megemlékezésen mintegy félezer emlékező, köztük több fővárosi képviselő előtt úgy fogalmazott, az erkölcs lehet felkiáltójelként magasra tartott zászló, és piros vér a pesti utcán, de lehet építő, óvó, hazát és várost teremtő is.

A politikus szerint a budapestieknek különösen súlyos örökség és tehertétel adatott, ám ő arra vállalkozott, hogy új rendet és működőképesebb várost építsen, "igaz filozófia mellett".

Tarlós István párhuzamot vonva az 54 évvel ezelőtti forradalom és a mai célok között, azt hangoztatta: egybetartozik 1956 öröksége és a jelen "szorító és kényelmetlen" feladatainak sokasága, ám, mint mondta, tudni és vállalni kell a dolgukat ebben.

Az örökség és a feladat mindig meghatároz, ezért nem szabad szem elől téveszteni egyiket sem - hangoztatta a városvezető.

A politikus szerint vannak, akik ma álságos demokráciaféltésből elfeledkeznének a 2006-os szemkilövésekről, és kitörölnék a közvélemény emlékezetéből azt is, hogy az előző kormány 2010 áprilisában "20 ezer milliárdnyi államadóssággal hagyta itt az országot".

A politikus beszédében többször is kitért a 2006-os őszén történtekre. Mint mondta, "úgy tűnik, úgy tűnt", akkor politikai hatalmi körökből provokálták a budapestieket, és az ismert brutalitások mellett még "az 50-es évekre emlékeztető módszerekkel szervezett álrendőrök is rongálták a rendőrségbe vetett közbizalmat".

Tarlós István arról is beszélt: a négy évvel ezelőtti ősz óta nagyon sokan lettek nemzeti érzelműek azok közül, akik részt vettek az oszlatásokban.

A politikus, felidézve az 54 évvel ezelőtti forradalom első napjait, arról is beszélt: "az ávósok ostoba hisztérikus terrorja gyújtotta meg a kanócot a rádió épülete előtt", addig a tüntetések békések voltak.

A fővárosi megemlékezésen felszólaló Fónay Jenő, 56-os szabadságharcos is felidézte az 54 évvel korábbi őszi napok történéseit, és gyalázatosnak, gonosznak nevezte az októberi "csoda" utáni rendszert, amiért abban 301 egy embert, köztük számtalan fiatalt felakasztottak, másokat pedig bebörtönöztek.

Fónay Jenő, aki szerint ma el sem lehet képzelni, milyen "gyalázatosan" bántak a forradalom leverése után a börtönbe került emberekkel. Azt hangoztatta: nem szabad megengedni, és az 56-osok nem is fogják megengedni, hogy Magyarországon mindez még egyszer megtörténjen, ezért a mai embereknek már másként kell gondolkodniuk hazájukról, jövőjükről.

Az 56-os szabadságharcos, aki maga is ott volt 54 éve a rádió előtt, azt hangoztatta: a forradalom a rádió épülete előtt kezdődött, és a rendszerváltozásig nem is volt vége.