Sokkal több volt Várkonyi László, mint a magyar palack nélküli hegymászás rekordere, vagy mint a legtapasztaltabb hazai alpinista. Barátom volt, mászótársam, családapa és férj - jelentette ki Klein Dávid az Inforádióban társára emlékezve.

Olyan volt, mint a hegy: sziklaszilárd, stabil, érzelmileg és fizikailag megingathatatlan - jellemezte Klein Dávid a Himaláján lavinabalesetben elhunyt Várkonyi Lászlót.

Természetes életigenlés és életöröm lakott benne - folytatta a hegymászó. Hozzátette: az alaptáborban ülve türelmesen várt, amíg az időjárás tombolt, és eközben a szemében huncutság játszott. Képes volt életet vinni a halott sziklavilágba.

Klein Dávid szerint lehetetlen volt összeveszni Konyival. A hegymászó szerencséjének tartotta társa békés természetét, ami miatt örömöt jelentett minden együtt végigjárt expedíció. Így volt ez még a nehéz pillanatokban is - jegyezte meg.

Várkonyi László mindig tudott meglepetést szerezni. Erre példaként Klein Dávid azt az emlékét hozta fel, amikor az északi nyeregnél várakoztak a baleset előestéjén, mostoha időjárási körülmények között, étvágytalanul, és Konyi előhúzott valahonnan egy almát.

Ebben benne volt minden önzetlensége, hogy felcipelt egy almát hétezer méter magasra, ahol minden gramm számít, és odaadta nekem - fűzte hozzá Klein Dávid.

Az elhunyt mászótársa elmondta még, hogy Várkonyi László nagyon jó hírű oktatóként is dolgozott, amit. Emellett polihisztor volt, akár versekről is lehetett vele beszélgetni, de ha például a koherens sugárzásról esett szó, arról is kerek előadást tartott.

Nála jobban senki nem képviselte azt a filozófiát, hogy a hegyet nem a kínálkozó rekord lehetőségéért kell szeretni, hanem önmagáért - emlékezett Klein Dávid.