Én nem vagyok annyira tájékozott, mint ön, nem tudom megítélni, hogy ez egyetemes válság, egyetemes jelenség-e. Szerintem a média egy kicsit eltúlozza ezeket a dolgokat. Az persze nem kétséges, hogy Magyarországon az emberekben van egyfajta reménytelenség és csüggedés. Nem látják a kiutat, mert olyan lehetetlen állapotban van Magyarország - főleg a gazdasága és ennek következtében a politikai helyzete -, hogy ebből még hosszú távon sincs kiút.

Az ország annyira eladósodott, hogy nem tudom, egyáltalán fölszámolható-e ez a krízis. Egy emberöltőn belül biztosan nem.

Közben az ország vezetői - elsősorban a saját, jó megélhetésük biztosítása érdekében - nagyon szépeket ígérgetnek, s ezek nem szoktak beteljesedni. Amikor megbuknak, jönnek mások a gyönyörű szép elméleteikkel, megoldásaikkal, akik magukat tévedhetetlen és csalhatatlan szakértőnek mutatják.

Na, ezzel nem lehet reményt adni. 1945 óta pontosan tudjuk, hogy a politikusok szép szlogenjeikkel, ígérgetéseikkel mit tettek. Az emberek alapjában véve ezért reménytelenek... A mai magyar társadalom tagjai, persze az elitet kivéve, "a túlélésre vannak beállítva".

De meddig lehet túlélésre beállítódni?

Ez az alapkérdés. Nem az az élet értelme, hogy túléljek valamit. A túlélés rendkívüli helyzetben lehet egyfajta stratégia, mondjuk egy dzsungeltúrán, de ha a helyzet reménytelen, akkor föladom. Tehát akkor már a túlélési taktika is megszűnik. És hogy hol a határa annak, hogy most föladom vagy túlélem, az nagyon nehéz kérdés.

A politikusok erre kitűnő elméleteket és megoldásokat tudnak ajánlani, ugyanakkor az emberek most ráébredtek, hogy a politikusaink nem tudják az orruknál fogva vezetni őket a végtelenségig, ezért konkrétumokat kérnek.

Nem ad valami reményt a túlélésre, hogy innen már csak fölfelé lehet menni?

Ezt mondja az optimista. De a pesszimista azt mondja, hogy ennél még mélyebbre is lehet menni. Sajnos az elmúlt húsz esztendő nagyon sok konkrét bizonyítékot adott arra, hogy mindig van lejjebb.Sokan azt remélik, hogy a napi politika szintjén a következő választások jelentős fordulatot hoznak Magyarországon. Ez nem ad valamiféle okot a reményre?

Ahogy Prohászka püspök mondta: amíg élek, remélek. De hogy mit hoz a jövő, az nagyon bizonytalan. Tehát arra, hogy miket jósolnak a különböző közvélemény-kutató intézmények, nem szabad építeni.

Az egészet újra kéne kezdeni, visszanyúlva a gyökerekhez. Ez lenne a legfontosabb, nem is tudok mást mondani, hiszen katolikus pap vagyok. Vissza kell nyúlnunk a Szent István-i állameszméhez, ami a magyarság egyetlen értéke. Ha ettől elszakadunk, akkor a történelem hulladéktárába kerülünk.

Ha a magyarság elszakad a keresztény hittől és ennek következtében a keresztény erkölcsiségtől - mint ahogy a Magyarországon élő és magyarul beszélő emberek túlnyomó többsége már elszakadt - a magyarság egyszerűen meg fog szűnni.

Nem azt mondom, hogy ezek az emberek nem magyarok, de úgy tűnik, egyre többen élnek Magyarország területén, akik ideiglenesen magyarul beszélnek, mert még nem tudnak tökéletesen angolul.

Ha a magyarságtudatot tudatosan az ország vezetői kiölik az emberekből, a keresztény erkölcsöt minden eszközzel lejáratják - most más módszerrel az elmúlt húsz évben, mint azelőtt negyven évig - akkor a magyarság, mint olyan egyszerűen meg fog szűnni itt a mai országhatáron belül.

Miből gondolja, hogy az állam vezetői a keresztény értékeket rombolni akarják? Nem nagyon törődnek ők ilyesmivel.

Akkor nagyon nagy bűnt követnek el, mert nekik kutya kötelességük lenne ezzel törődni. Nem azt várom, hogy sekrestye-katolicizmust hirdessenek, hanem arról van szó, hogy biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek egy átlagember számára a keresztény erkölcs legalapvetőbb elemei - ami megegyezik az ószövetségi Tízparancsolattal.

Nem lehet, hogy csak a módszereket illetően van vita? Az állam azt mondja, hogy nem jó módszer a családokat úgy támogatni, ahogy a kettővel korábbi kormány ezt tette.

Ha én életem végéig kapom a miniszteri nyugdíjat, számos felügyelő-bizottságnak és jövedelemtermelő körnek a tagja vagyok, akkor a jövedelmem mellé nincs felelősség rendelve. Ahol nincs felelősség, ott nincs erkölcs, mert az erkölcs és a felelősség korrelatív fogalmak.

Magyarországot hozzászoktatták már a kommunizmus idején ahhoz, hogy erkölcs nincs, a párt központi bizottsága, meg a párt lapja, a Népszabadság mondja meg, hogy mi a helyes. Húsz éve a polgári jogállamban pedig az az erkölcs, amit a jogászok erkölcsként meghirdetnek. Pedig a törvényekben mindig van kiskapu, mert a jog nem helyettesítheti a lelkiismeretet.

Elmondta a tévutakat. Mi volna a helyes hozzáállás?

Szent Istvánról azt mondja a katolikus egyházi ének, hogy István királynak szíve gazdagság. A szív itt nem azt jelenti, ami a kardiológusoknál. A szív szimbólum, a teljes embert testestül-lelkestül jelenti. És ha én azt mondom, hogy valaki jószívű, akkor nem azt értem alatta, mint egy kardiológus, hogy ez az izompumpa jól működik, hanem azt értem alatta, hogy nagylelkű, készséges, becsületes, szíves ember. A magyar szépen mondja, hogy nem szives, hanem szíves ember.

Számos érték volt a magyar múltban, ami a nemzetet erkölcsi közösséggé tette, és Szent István ezt egészítette ki a kereszténységgel. Jellemző, hogy az összes katolikus egyházi ének - és ez a világon szinte egyedülálló - mind visszavezethető egy-egy ősi magyar népdalra.

Tehát a Szent István-i állameszme feltételez egy nemzetet. A nemzet abban különbözik az országtól, hogy az ország olyan terület, amely fölött egy úr van, és ameddig annak az úrnak a hatalma tart, illetve éreztetni tudja a hatalmát, az az ő területe. A nemzet pedig nem más, mint az egy családból vagy családok által nemzett egy fajhoz, egy szokásrendszerhez, egy erkölcsi felfogáshoz és egy hitvilághoz tartozó közösség, aminek természetesen van egy kommunikációs eszköze, és ezt nyelvnek szokták nevezni.

Nagyon félek, hogy ha nem térünk vissza a Szent István-i állameszméhez és a Szent István-i koronatanhoz, akkor nagyon nagy veszély lesz. Félek, hogy ez a nemzet számában és nyelvhasználatában is iszonyatosan meg fog fogyatkozni.Hogy lehet 2009-ben az Európai Unió tagjaként nemzetállamot csinálni, amikor határok is elválasztanak bennünket más magyaroktól, akik a nemzetbe beletartoznak, de az országba nem?

Az egész Európai Unió abból a téves alaptételből indul ki, ami egy materialista világnézeten alapul. A felvilágosodás korától kezdve indul el a materializmus, ateizmus és szekularizmus, és ez átjárja az egész nyugat-európai világot. Nem kell megijedni, én Európának mint kontinensnek sem jövendölök nagy jövőt. Mérhetetlenül elbizakodott európai gondolkodás, ami ennek a jelentéktelen félszigetnek olyan nagy jelentőséget tulajdonít, mondjuk azért, mert az angoloknak szerencsés történelmi helyzetben sikerült világbirodalmat csinálni. Ez nem fog menni, de Amerikának sem.

Európának az igazi értéke az volt, hogy Európában van Róma, Rómában van Krisztus földi helytartója, a római pápa. Rómában volt a római birodalom középpontja, amely átmentette az ókori görög kultúrát, és a római birodalom egész kultúrája és civilizációja adta a kereszténység szolid alapját, és lett ebből egy keresztény kultúra, ami természetesen sok hibát elkövetett. De a materializmus, az utilitarizmus, a szélsőséges liberalizmus tönkre fogja tenni Európát.

Mi magyarok mindig szerettünk másokat utánozni. A magyar múlthoz való visszanyúlás helyett, bizonyos földi előnyökért, pénzért, hatalomért vagy hiúságért inkább Nyugat felé orientálódtak, és a Nyugatról többnyire a rosszat vettük át. Ezt Magyarországon eladták, és úgy kommunikálták a tömegeknek, hogy ez a haladó, ez a nyugati. Na ezzel sikerült is tönkre tenni szellemileg Magyarországot.

Az egyetlen szerencse, hogy ennek az egyszerű nép ellenállt. Nem karddal és nem gépfegyverrel, hanem szellemileg, gazdaságilag, erkölcsileg. Az értelmiség jelentős része viszont a fennálló hatalomhoz igazodik, mert fizetésből él, és a fizetést mindig a mindenható állam adja.

Összefoglalásképpen azt mondanám, hogy aki nem tud semmit a múltjáról, az a jövőt nem építheti. Az a mának él és vegetál. Menjen el a plázába, és reggeltől estig vásároljon. És a gazdasági életnek egyetlenegy célja van, hogy ez a fogyasztó, vegetáló élőlény, amelyet magyar embernek neveznek, éppen csak meg ne haljon, és annyi pénze legyen, hogy a választásokkor mindig erre a, talán bizonyos értelemben egyes köreiben bűnöző bandának nevezhető társaságra szavazzon.

Az ország épp most készül kirúgni a jelenlegi politikai vezetését és épp most készül pajzsra emelni egy másikat, amelyik pont az ellenkezőjét kínálja.

Várjuk ki a végét! Várjuk ki a végét!