Világháló. Sajátos értelmet nyer ez a kifejezés, ha Rózsa-Flores Eduardo életére, és halálára gondolunk. Ereiben a spanyol és katalán, továbbá magyar és zsidó vér folyt. Élt, írt, tudósított és harcolt a világ számos pontján, vagy inkább földrészén.

Különös életét jól példázzák különös jelmondatai, kedvenc idézetei. "A háború az egyetlen élethelyzet, ahol az ember tartósan a maximumot nyújtja" - mondja abban önéletrajzi ihletésű filmben, amelynek főszereplője.

A világhálón található oldalai egyikén ezt jelölte meg ugyanakkor kedvenc idézeteként: "A nyugalom maga a jelenlét - La calma es la presencia."

Blogjának egyik utolsó bejegyzésében, 2009. március 30-án Gyurcsány Ferenc lemondásáról értekezett. Politikai stílusát tükrözi a cím: "Gyurcsány Ferenc halott". Ideológiai világára jellemző, hogy a KISZ-es múltat követően a szélsőjobboldalon, majd az iszlám közösségben találta meg a helyét.

Hogy halála előtt pontosan milyen céllal tartózkodott Dél-Amerikában, nem tudni pontosan.  

Ki volt Rózsa-Flores Eduardo? Magyar kalandor, forradalmár és anarchista, muszlim vallási vezető, költő, író, újságíró és/vagy filmes, de leginkább talán szabadságharcos? A Wikipédián található életrajza szerint Santa Cruz de la Sierrában, Bolívia legnépesebb városában született. Apja Rózsa György, zsidó származású magyar festőművész, anyja, Nelly Flores Arias spanyol származású tanár. A család 1972-ben Chilébe költözött, majd Pinochet hatalomátvétele után Svédországban politikai menekültként éltek.

1975-ben költözött a család Magyarországra. Flores a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett 1979-ben és 1989-ben az ELTE bölcsészettudományi karán szerzett diplomát.

A La Vanguardia spanyol napilap és a BBC World Service brit rádióadó spanyol nyelvű adásainak tudósítójaként dolgozott. 1991 júniusában az akkori Jugoszláviába érkezett, ahol az első külföldi önkéntesként jelentkezett a Horvát Nemzeti Gárda soraiba és harcolt a délszláv háborúban. Részt vett Szentlászló (Horvátország) védelmében, ahol megszervezte az Első Nemzetközi Egységet. Később a Különleges Erők parancsnokaként megkapta a horvát állampolgárságot, őrnaggyá léptették elő. 1993-ban ezredesi rendfokozatot kapott. A harcok során háromszor sebesült meg.

1994-ben jelent meg első könyve Magyarországon "Mocskos Háború" címmel, majd a második 1996-ban "Hallgatás Hadművelet" címmel. Ezeket követte 1999-ben a "Hűség" című verses kötet és a "Meghaltunk és mégis élünk" második, visszaemlékezéseit tartalmazó könyv. 2001-ben jelent meg az "Állapot: két háború között" című, második verses kötete, majd 2003-ban a "Disznóságok gyűjteménye". 2004-ben "69 Titok, szerelmes versek és egy magyarázat" címmel publikálta verseit. 2007-ben 47 szufi vers című (spanyol-magyar nyelvű) verses kötete jelent meg.

Rózsa-Flores haláláig a KAPU című folyóirat főmunkatársa és a Magyar Iszlám közösség alelnöke volt.

További információk és videók itt és itt.