Az otthoni víztisztító berendezések népszerűsége annak ellenére nő, hogy a magyarországi ivóvizek jó minőségűek.

Az ivóvíz a leggyakrabban vizsgált élelmiszerünk. A hatóság évente legalább négy alkalommal, településmérettől függően akár több százszor ellenőrzi minőségét, és az eredményt nyilvánosan közzé is teszi – hívja föl a figyelmet Pándics Tamás, a Semmelweis Egyetem Közegészségtudományi Tanszékének vezetője.

Sokan egy már nem létező probléma miatt vásárolnak ilyen berendezést, vagy olyan okból, aminek a megszüntetésére egyetlen víztisztító berendezés nem alkalmas – teszi hozzá.

Magyarországon a víz szennyezői közül a geológiai eredetűek a dominánsak. A magyar vízbázisok jelentős részét érintette a kőzetekből származó arzén; az arzénmentesítő kezelésnek köszönhetően nagyon ritka esetek kivételével ez a probléma azonban már nem áll fenn – olvasható a semmelweis.hu-n.

„A nyersvíz és a hálózatra bocsátott víz minősége a vízóráig bezárólag jellemzően kiváló, ezt követően a tulajdonos felelőssége az esetleges kockázatok (például lakáson belüli ólomtartalmú csövekből származó ólomszennyezés) megszüntetése” – mondja a tanszékvezető.

Sokan azért vásárolnak víztisztító berendezést, mert úgy vélik, a csapvíz mikrobiológiai szempontból nem megfelelő. Ez azonban a közműves ivóvízben nagyon ritka.

Sőt, maga a víztisztító hordoz mikrobiológiai kockázatokat;

gyakran lépnek fel olyan mikrobiológiai problémák, melyek a készülék nem megfelelő üzemeltetéséből adódnak. „A víz nem steril közeg, számos mikroszkopikus élőlény fordulhat elő benne, ám ezeknek egészségünk szempontjából nincs jelentősége, ameddig nem teremtünk szaporodásukhoz megfelelő környezetet ” – fogalmaz a szakértő.

Baktériumok szaporodhatnak el, ha nem kellő rendszerességgel, nem előírás szerint cserélik a szűrőket; vagy ha a felhasználó kezéről szennyeződés jut a szűrőre, amikor azt behelyezi a szűrőházba, vagy tisztítja. A könnyen hozzáférhető elemek megfelelően karbantarthatók, teljeskörűen fertőtleníthetők. A nehezen elérhető, zárt elemeken, belső járatokban azonban könnyen elszaporodnak a mikroorganizmusok (nemcsak víztisztító, hanem párologtató, inhalátor stb. berendezéseken is).

„A műanyagokat kifejezetten szeretik a baktériumok, a nedves, párás környezetben akár kórokozók is megtelepedhetnek. Nem feltétlenül okoznak megbetegedést, de a kockázat fennáll” – teszi hozzá.

Magyarországon valamennyi ivóvízzel érintkező anyagot (csövet, szerelvényt) bevizsgál a hatóság forgalomba hozatal előtt. A tesztek az ezekben található kémiai anyagokra, az összetevők kockázataira fókuszálnak, melyek a vízminőséget ronthatják. Ám azt, hogy a vízzel érintkezve milyen biológiai anyagok keletkeznek felületükön, egyelőre nem vizsgálják. Az ivóvíztisztító kisberendezésekben a bakteriális növekedést is nyomon követik.

Nagyon összetett készülékekről van szó, melyeknek sok kockázata rendszerint jóval nagyobb, mint a vízhálózatból származó vízé

– hangsúlyozza a szakértő.

Egy másik gyakori érv a készülékek vásárlása mellett a kezelt vezetékes víz klóros íze és szaga. A készülékek többsége aktív szenet tartalmaz, amely ezeket csökkenti. Önmagában azonbanez az előny eltörpül a készülékek használatából fakadó kockázat mellett a szakértő szerint.

„Ha zavaró a klórszag, az a megoldás, hogy öntök egy kancsóba vizet, állni hagyom egy negyedórát, és utána iszom meg” – javastolja a Semmelweis Egyetem Közegészségtudományi Tanszékének vezetője, aki szerint legtöbbször nem indokolt tehát a vízszűrök használata.

A csapvíz környezetvédelmi szempontból is a legjobb választás. A palackozott ásványvizek szükségtelen környezetterhelést okoznak, a legkedveltebb márkák összetétele nem tér el érdemben az ivóvíztől. Olyannyira nem, hogy több ásványvizünket ugyanabból a vízműkútból nyerik, ahonnan a csapvizet, mondja Pándics Tamás magyarországi vizes adatbázisok adataira hivatkozva. Nyomelemek és ásványi anyagok felvételében a szilárd táplálékok dominálnak, ezeket zöldségekből, gyümölcsökből tudja a szervezet legjobban hasznosítani. Vannak elemek, melyek csapvízből is jól felszívódnak, mint például a kalcium és a magnézium, ezek beviteléhez az ivóvíz – és nem csak az ásványvíz – akár húsz százalékkal is hozzájárulhat.