Az egyik régi magyar arisztokrata család sarjaként Budapesten látta meg a napvilágot. A budapesti egyetemen doktorált jogból, majd bekapcsolódott a szövetkezeti mozgalom szervezésébe. 1901-ben szabadelvű programmal indult a választáson, 1905-ben győzött a pétervásári választókerületben, de egy év múlva már nem jutott mandátumhoz. 1910-ben pártonkívüli függetlenségi programmal került be ismét a parlamentbe a kápolnai kerület képviselőjeként. Károlyi élesen bírálta a miniszterelnök, Tisza István erőszakos, az ellenzéki obstrukciót letörni akaró politikáját, 1913-ban egy szóváltásuk után párbajoztak is. 1914-ben elvette a nála húsz évvel fiatalabb, szintén baloldali elkötelezettségű Andrássy Katinka grófnőt, aki élete végéig hű társa maradt.

Az első világháború kitörése után, már 1915-ben követelte a kilépést, pacifista álláspontját akkor is képviselte, amikor az egyáltalán nem volt népszerű. 1916-ban az általa vezetett háborúellenes frakció Függetlenségi és 48-as Párt néven kivált a Függetlenségi Pártból, s fokozatosan Károlyi lett az ellenzék integráló személyisége, a legnépszerűbb magyar politikus. Tisza István 1918. október 17-én az Országgyűlésben mondott drámai beszédében bejelentette:

"ezt a háborút elvesztettük",

s Károlyi október 23-án megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, október 25-én közzétette programját. A vesztes világháború után szinte egyöntetű támogatást élvezett, a tömegek benne látták azt a politikust, aki a lehető legkedvezőbb békét érheti el Magyarország számára.

Ez a megalapozatlan várakozás sodorta az ország élére: amikor október 31-én megkapta miniszterelnöki kinevezését IV. Károly királytól, olyan egymástól távol álló politikusok is vállalták vele az együttműködést, mint a konzervatív Apponyi Albert és a későbbi fajvédő Gömbös Gyula.

Kinevezése napján lőtték agyon katonák az összeomlásért bűnbaknak megtett Tisza Istvánt, s bár Károlyi érintettségét soha nem bizonyították, rávetült az esemény árnyéka.

Károlyi békülékeny politikát folytatott az antant iránt, bízva abban, hogy ezzel kedvezően befolyásolhatja a béketárgyalások menetét. Ott azonban csak nacionalista politikust láttak benne, s az 1918. novemberi fegyverszüneti egyezményt sem tartották tiszteletben, Károlyi pedig nem tett eleget az ország újbóli felfegyverzéséért. Bevezette az általános választójogot, biztosította a gyülekezési és a sajtószabadságot, megkezdte a földosztást, de a háborús vereség, a környező kisantant területfoglalásai, a nemzetiségek elszakadási mozgalmai miatt kialakult válságban tehetetlennek bizonyult, elszigetelődött.

1919. január 11-én lemondott, és a Nemzeti Tanács köztársasági elnöki minőségben ideiglenes államfői hatáskörrel ruházta fel. Amikor 1919. március 20-án megérkezett az antanttól a teljesíthetetlen területi követeléseket tartalmazó Wix-jegyzék, másnap e tisztségéről is lemondott, hogy a szociáldemokraták kezébe adja a hatalmat. Azok azonban az ő tudta nélkül a fogházban ülő kommunista vezetőkkel alakítottak kormányt, s a Tanácsköztársaság kikiáltásáról szóló proklamáció Károlyi aláírásával jelent meg - amit ő hamisítványnak minősített. Az országot egy hónappal a kommün bukása előtt, július 4-én hagyta el.

Az emigrációban a magát már szocialistának nevező, később a kommunistákkal is kapcsolatot kereső Károlyi agitált a Horthy-rendszer ellen, ezért itthon 1923-ban hazaárulás és hűtlenség vádjával vagyonelkobzásra ítélték. 1934-ben feleségével Svájcba költöztek, majd Londonban és Párizsban éltek, igen szerény anyagi körülmények között.

A második világháború után, 1946. február 14-én a nemzetgyűlés rehabilitálta, májusban hazatért. 1947-től párizsi nagykövet volt, de a Rajk-per és más törvénytelenségek elleni tiltakozásul 1949 októberében lemondott, a Rákosi-rendszerrel szembe fordulva másodszor is az emigrációt választotta. Utolsó éveit a politikától visszavonulva, Franciaországban, a Nizzához közeli Vence-ban töltötte, itt is halt meg 1955. március 19-én.

Földi maradványait 1962-ben szállították haza és a Kerepesi temetőben temették újra. Emlékiratait Egy egész világ ellen címmel 1922-ben adták ki Münchenben, majd 1965-ben Budapesten. Hit illúziók nélkül című újabb önéletírása angolul 1956-ban Londonban, majd magyarul 1977-ben jelent meg. Felesége Együtt a forradalomban és Együtt a száműzetésben címmel elevenítette fel közös életüket. A Parlament mellett 1975-ben állították fel Varga Imre által készített szobrát, amelyet 2012 márciusában elszállítottak, és Siófokon helyeztek el.

Károlyi Mihály személyének és tevékenységének megítélésében ma sincs konszenzus. Becsületes, önzetlen és jóhiszemű, de nem túl tehetséges politikus volt, aki miniszterelnökként katasztrofális teljesítményt nyújtott. Ugyanakkor nem lehet kizárólagosan őt felelőssé tenni a történelmi Magyarország széteséséért, mert az eseményekre kevés ráhatása volt: az ország felosztásáról már 1918 elején döntés született az antant köreiben, s a párizsi békekonferencián a vesztesek véleményére nem voltak kíváncsiak.

Fotó: Fortepan / Library of Congress