A kitöréseket (CME) még februárban rögzítette az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és az ESA 2020 februárjában felbocsátott napszondája, melyet az ESA Darmstadtban lévő Európai Repülésirányító Központjából (Esoc) vezérelnek.

2021. február 10-én az űreszköz a Föld és a Nap távolságának feléhez ért, a kutatóknak ekkor nyílt lehetőségük arra, hogy megfigyeléseket végezzenek, ellenőrizzék a műszerbeállításokat, hogy a misszió novemberben kezdődő tudományos fázisára a lehető legjobban előkészüljenek.

Ekkor a pálya Naphoz közeli pontján a Solar Orbiter a Földről nézve "a Nap mögött" volt, ami megnehezítette az adatközvetítést, ezért tartott ilyen hosszú ideig az adatok letöltése, elemzésüket még mindig végzik.

A Solar Orbiter távérzékelő eszközei közül három rögzített két koronakidobódást.

A Nap részecskekidobódásai befolyásolhatják az úgynevezett űridőjárást, a légkörrel rendelkező bolygókon északi fény jelenhet meg, egyes technológiai eszközöket is megzavarhatnak.

A Solar Orbiter mintegy 1,5 milliárd eurós (527 milliárd forint) missziója során új ismereteket gyűjt a Napról.

Műszereivel megvizsgálja az égitest eddig kevésbé ismert régióit, például sarkvidékeit is. A Nap közelében repülve a hatalmas hőtől egy titán hőpajzs védi. A Nap felszínén 5500 Celsius-fok, belsejében pedig 15-16 millió Celsius-fok uralkodik.