Hosszú ideig csontszáraznak tartották a Holdat, az 1990-es évek közepe óta azonban egyre halmozódnak azok a tudományos bizonyítékok, amelyek szerint a Holdon vízet találni. Most két kutatócsoport tanulmányai a Nature Astronomy című tudományos folyóiratban jelentek meg.

Az első vizsgálatban a Hawaii Egyetem tudósa, Casey Honniball vezette csoport a Sofia nevű infravörös csillagászati sztratoszféra-obszervatórium adatait elemezte. Ez egy Boeing 747-es repülőgépből kialakított repülő teleszkóp – magyarázta az InfoRádiónak Kereszturi Ákos csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa.

Három méter átmérőjű infravörös távcsővel vizsgálták a Holdat, és az eredmények arra utalnak, hogy a Hold napsütötte oldalán van H₂O molekula, mert

nem a hétköznapi értelemben vett folyékony vízről van szó.

A második tanulmányt készítő kutatócsoport Paul Hayne, a Coloradói Egyetem tudósa vezetésével célzottan kutatott kráterek, repedések és kisebb területek után, ahol vízjég fordulhat elő. A NASA egyik holdszondája és elméleti modellek segítségével kutattak úgynevezett hidegcsapdák, vagyis olyan tartósan árnyékban lévő zónák után, ahol az állandó hideg miatt konzerválódhatott a vízjég.

A kutatás szerint a Holdon mintegy 40 ezer négyzetkilométernyi terület van állandó árnyékban – ez kétszer akkora, mint amennyit más tanulmányok feltételeznek. Ezekben a régiókban elméletileg lehet vízjég – hívta fel a figyelmet Kereszturi Ákos.

A csillagász szerint az új eredmény lényege, hogy kisebb területeken is lehet hideg és sötét, és ezeket összeadva nagy területről van szó.

Kereszturi Ákos arról is beszélt, hogy a jövőben azért kiemelt fontosságú a Holdon a vízkráterek megléte, mert drága a vizet a Földről odavinni. Ha a hidrogént és az oxigént mint üzemanyagot vesszük külön-külön, akkor

olcsóbb lesz a Holdon megtankolni az űreszközöket.

A Hold sarkvidéki területein jég formájában megtalálható vizet lehet majd tehát emberes expedíciók számára hasznosítani – tette hozzá a csillagász.