A kígyó még egy másik dolgot is tesz, amikor a levegőbe lendül: testformájának megváltoztatása mellett S-alakban hullámmozgást kezd, mintha csak úszna - olvasható a kutatóknak a Journal of Experimental Biology című tudományos lapban közzétett tanulmányában.

A Virginiai Műszaki Egyetem Jake Socha biomechanikai szakértő vezette kutatócsoportja műanyagból, 3D-nyomtatóval elkészítette a kígyó repülés közben felvett alakját, hogy megvizsgálják aerodinamikai jellemzőit.

Az érdekelte őket, mi tartja a levegőben a kígyót, azaz hogyan képes vitorlázva, a felhajtóerőt kihasználva szállni. A műanyag modellt vízalagútba helyezték, és lézerrel követték a körülötte kialakuló áramlást. Ugyan a víz sűrűbb, mint a levegő, mégis szimulálhatók a repülés közben tapasztalt erők, ha megfelelő sebességgel áramoltatják a modell körül a folyadékot.

Socha a kísérletről elmondta: mivel a kígyó nem hasonlít a klasszikus, áramvonalas repülőkre, nem vártak túl jó eredményeket. Az aerodinamikai jellemzők azonban jobbak lettek, mint várták: maga a különös keresztmetszet a test legtöbb pontján elegendő felhajtó erőt hozott létre, hogy a modell ne merüljön el - mondta a kutató.

A pompás repülőkígyó (Chrysopelea paradisi) a világ öt repülőkígyófajának egyike. Valójában csúszómászó, mint a siklók vagy a többi kígyó, nem igazi repülő állat, mint a madarak többsége vagy az emlősök közül a denevér.

A pompás repülőkígyó bőre zöld és fekete, némi vörös és narancs árnyalattal. Átmérője nagyjából a emberi ujjénak felel meg, hossza körülbelül egy méter. Délkelet- és Dél-Ázsia esőerdeiben él.

A levegőbe a fák törzséről veti el magát, és körülbelül 30 méteres utat tud megtenni. Ezt a képességét arra használja, hogy meneküljön, ha kell, és hogy az egyik helyről gyorsan a másikra jusson - írták a kutatók, akik abban kételkedtek, hogy röptében zsákmányra is vadászna.

Socha folytatni kívánja a kutatást, mert úgy véli, a szokatlan testformán kívül más is segíti a kígyót, hogy ilyen hosszan vitorlázzon a légáramlatok szárnyán.